Szorongás és félelem

Együdné Kéki Piroska

Szorongás, félelem

Félelem és rettegés mindenki által ismert és megtapasztalt érzés: olyan archaikus fogalmak ezek, amelyek a kezdetektől végigkísérik az emberek életét. A modern ember alapvető érzése a félelem. Művelt vagy tanulatlan, jómódú vagy szükségben lévő, idős vagy fiatal, fehér vagy színes bőrű- minden ma élő ember fél, mert a félelem, mint alapérzés része a mindennapi életünknek. "A szorongás (félelem) létünk egyik alapténye, a "beszűkülés", a fenyegetettség és a belső magárahagyatottság meghatározhatatlan érzése." Az emberi élet mindenki számára, egy olyan járatlan ösvény, amit születésünktől kezdve a halálunkig soha nem láthatunk be előre, ezért a ránk leselkedő bizonytalanságok miatt félelmetes.

Az ősszorongás eredete

A Bibliából a teremtés történetből megtudhatjuk, hogy Isten az embert nem félelemre teremtette, hanem vele való közösségre, harmóniára. Isten vágya az volt Ádámra nézve, hogy megalapítsa a menny kormányzását a Földön úgy, hogy öntudatát kiszélesíti, kitágítja Isten gondolatainak a megértése érdekében, hogy beteljesedjen az Atya elgondolása "mint a mennyben, úgy itt a földön is." Isten elgondolása szerint más lenne az életünk, ha az ember megmaradt volna a vele való szeretetközösségben.

Az első emberpár egy hit általi kapcsolatot működtetett Istennel, a bűnbeesés következtében kikerültek az isteni alárendeltségből, és a hit helyébe beköltözött szívükbe a félelem. A félelem megjelenése az Édenben Ádámnál kezdődött, aki az engedetlenség bűne miatt kikerült Isten közelségéből, elvesztette Teremtőjének a képét és hasonlatosságát, a szellemi érzékelését. Ádám és Éva azzal, hogy kikerültek Isten védelme alól, elveszítették a hatalmukat a halál és betegség felett, és egy negatív alárendeltségbe sodródtak, amit az ember félelemmel él meg. A negatív alárendeltség miatt egy belső szorongás lett úrrá rajtuk, a megváltatlanság, az Istentől való elszakadás miatt. Ez a belső szorongás, amit a pszichológia ősszorongásnak definiál, átkerült az egész emberiségre is.

Ádámnak az Éden után a látható világ lett a valóság, ami azt eredményezte benne, hogy megváltozott az identitása, módosult az önazonossága és átformálódott az öntudata. A bűneset következtében az első Ádám a megtévesztés áldozataként elveszítette azt a képességét, hogy Istennel kommunikáljon, megszakadt az Isten és ember közötti bizalom.

Ádám hűtlensége elválasztotta az embert Istentől, és lázadásának következményeként az utána következő fiak már kikerülve az Istennel való közösségből, a világosság helyett a sötétségben élnek, az uralkodás helyett a leuralásba kerültek. Az ember Isten oltalma helyett a védtelenségében kiszolgáltatottá vált, a nyomorúság, betegség és a félelem áldozatává lett.

A gyümölcs megevésével bűnbe került, mely az igazságtól való elkülönülést eredményezte.

Ádám a mai ember képe, akinek a lelke megromlott az inikvitás miatt, amikor hitt a sátánnak.

A bűn természete az inikvitás szellemi gyümölcse, ezt Ádám adta át minden nemzedéknek. A nyugalomból való kikerülés következtében az ember életében megszakadt Isten félelme és tisztelete, a félelem fogságába esett, és a bűn, a betegség és a halál fenyegetettsége alatt éli az életét.

A félelem aktivizálódik az emberek életében

Konfliktus- vagy válság helyzetekben a belső szorongásból aktivizálódik a félelem az emberek életében. A szakemberek véleménye szerint a félelemmel - és annak különböző megnyilvánulási formáival - először a családban, és közvetlen környezetünkben találkozunk. Megfigyelések szerint a családi fészekben már kisgyermekkorban sok esetben érik olyan hatások az embert (pl. a bizonytalanság, a bizalmatlanság, a békétlenség, a boldogtalanság), amik félelem-érzés kialakulásához vezetnek.

A félelem akkor tör fel az ember személyiségének mélyéből, ha kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Ilyenkor eszmél rá, hogy nincs támasza, amely megvédhetné.

Egyik gyötrő félelem a halálfélelem. A halálfélelem tudatos gondolkozásunk kezdeteitől életünk része. Heves intenzitással törhet elő a személyiség fejlődésének különböző szakaszaiban - ezen belül kisiskolás korban, valamint a serdülés és az ifjúkor elején. Felerősödik, ha olyan élethelyzeti nehézségek jönnek - akár magánéletben, akár tágabb környezetében - amelyekkel az ember nem tud megbirkózni.

A mai ember félelmei

Korunk embere talán sokkal inkább fél a másik embertől - vagy éppen önmagától, mint teremtőjétől. Már a gyermekek is félnek - Kosztolányi Dezső az egyik Esti Kornél novellában így jellemzi egy kisgyermek szorongását: "Félt a kendős öregasszonyoktól, a kakastollas csendőröktől. Félt attól, hogy édesapja - nem tudni, miért - főbe lövi magát, s ilyenkor előre befogta a fülét a két tenyerével, hogy ne hallja majd a pisztoly dörrenését. Félt attól, hogy nem kap elég levegőt, s szobáról szobára járkálva különböző bútorokat ölelgetett, hogy az erőfeszítéstől mellkasa kitáguljon, s meg ne fulladjon. Félt a koporsóüzletektől s a haláltól."

Nagyon sok módon tör be az emberek életébe a félelem, sok-sok formát öltve. Az alkalmazott fél, hogy az újesztendőben elveszíti állását. A munkáltatók, vállalkozók félnek, hogy a válság tönkreteszi a cégeiket. Az intézményvezető fél attól, hogy nem tudják a fűtési számlákat kifizetni. A kórházigazgató fél, hogy nem lesz elég pénz az életmentő műtétek elvégzésére sem. A nyugdíjasok félnek a holnaptól, az áremelkedésektől, a jövőtlenségtől. A tinédzser fél a bizonytalanságtól, az AIDS-től, a magánytól, a háborúktól. A narkós fiatal - tiszta pillanataiban - fél, hogy nem tud ellenállni a kísértésnek. A családfők félnek, hogy miből fizetik ki a felhalmozott hiteleket. A szülők félnek, hogy mi lesz a gyermekükkel ebben a bizonytalan, megváltozott világban. A kiszolgáltatott édesanya fél agresszív férjétől, és emiatt rendszeresen a szomszédoknál keres menedéket. Rettegünk, hogy hogyan bírjuk ki mások kritikáját, hogyan növünk fel igazi önmagunkhoz - és a többi, az egymással összefonódó, de még külön-külön is nehezen elviselhető félelem-fajták.A nyugati liberális társadalmat fenyegető terrorizmus, a gátlástalanság következményeként a kizsákmányolás, istentelenség kísérőjeként egy egész kultúrkört kezd el rettegésben tartani.

Szinte végtelen bőséggel kínálkoznak további példák a hétköznapokból vagy a szépirodalomból. Egy börtönnaplóban ez áll: "a múltban csalódtam, a jelent utálom, a jövőtől borzadok." Igen az ember már nem is egyszerűen élőlény, hanem félőlény.

Pszichológia és a félelem

A félelem tudományos definíciói

A félelem, a szorongás az élő szervezetek működésének egyik alapvető sajátossága, normális élettani jelenség, melyet a mindennapok során gyakran átélünk. A lázhoz és a fájdalomhoz hasonlóan a szervezet számára jelzést ad, amely eredetileg a vészhelyzetek felismerésére és elkerülésére szolgál.

A tudományos definíció szerint a félelem nem más, mint valamely közelgő veszély okozta szorongó érzés, aggódás.

A szorongás tulajdonképpen hosszú időn keresztül fennálló félelemérzés.

A pszichológiában megkülönböztetik a félelem érzetét a szorongásétól. Ez utóbbi megfoghatatlan/alaktalan, míg a félelem konkrét tárgyhoz kötődik, ezért feloldása is kezelhetőbbnek tűnik.

A pszichiátria szerint a félelem, szorongás nem csupán egy kellemetlen állapot jelzése, hanem a szervezet vészjelzése, arról a lelki betegségről, ami az emberben zajlik, mely hasonlóan működik, mint a láz és fájdalom érzete, a testi betegségek során.

A félelem kérdésénekazonban van egy mélyebb, szellemi szintje is a vészjelző funkción túl, az abelső szorongás, ami a lélek mélyének jelzése az igazi hit hiányára.

A félelem pszichológiai alapfogalmai

Ősbizalom

Az ősbizalom a modern pszichológiának egyik alapfogalma, mely Eriksontól származik. Erikson a mentális épség legalapvetőbb előfeltételének nevezi azt a bizalmi érzést, amely az első életév élményeiből táplálkozó, mindent átható attitűd magunkkal és a világgal szemben. Az alapvető bizalom megteremtésének letéteményese az anya, aki nyilvánvalóan csak olyan életérzést képes gyermekének közvetíteni, mely őt magát is áthatja.

Az ősbizalom azt az állapotot fejezi ki, amikor az ember jónak, szerethetőnek éli meg önmagát és a környezetét. Csecsemőkorban kialakuló olyan alapélmény, amelynek megléte szükséges a világban, különösen az emberi kapcsolatok világában való nyitottsághoz és eligazodáshoz. Az ősbizalom a kielégítő csecsemőkori szülő-gyermek kapcsolatban bontakozik ki. A tapasztalatok szerint az ősbizalom hiánya a kapcsolatteremtési képesség sérülését okozza."

Emiatt fontos lenne, hogy egész életünk során tudatosan törekedjünk arra, és azon munkálkodjunk, hogy bennünk, illetve közvetlen környezetünkben növekedjen a biztonságérzet, épüljön a bizalom, legyen békesség.

A bizalom felépülését már gyermekkorban nagyon fontos szem előtt tartanunk, melynek kiépítése a szülők feladata. Megfigyelhető azoknak a gyerekeknek az életében, akik szeretetet és az elfogadás légkörében élnek felépül bennük egy alap bizalom, ami miatt biztonságban érzik magukat, mely segíti őket abban, hogy egy egészséges életszemlélet alakuljon ki bennük, ami életük során alapul szolgál arra, hogy az élethez és a kihívásokhoz egészségesen tudjanak viszonyulni. Ellentétben azokkal, akik nem részesültek ebben az elfogadó és biztonságot nyújtó szeretetben, ők alapból bizalmatlanokká válnak, ami miatt félelmekkel teli lesz az életük. Azok, akik a bizalom légkörében élik a minden napjaikat és jól működik életükben az önmagukkal, környezetükkel és az Istennel való kapcsolatuk, kommunikációjuk egy fajta védelmet élveznek a félelemmel szemben. Az egészséges ősbizalom kialakulásának hiánya illetve megszakadása viszont kiszolgáltatottságot teremt, ami a szolgai félelem megjelenését vonzza magával.

Őstörés

Az ősbizalommal ellentétes kategória Bálint Mihály rendszerében az őstörés, az alaphiba. "Véleményem szerint - írja Bálint - az őstörés az egyén igen korai fejlődési szakaszában fellépő biopszichológiai szükségletei és a testi-lelki gondozás, a reá irányuló figyelem és érzelem közötti komoly meghasonlásra vezethető vissza."

A pszichiáterek egyik szakkifejezése az "elhagyatottsági komplexus", aminek a gyökere a nem megfelelő anyai szeretet és gyengédség a kisgyermekkorban. Megfigyelték, hogy azok a gyermekek, akiket az elhagyatottság jellemez, félelmekkel és különböző jellem zavarokkal küszködnek életük során. Az őstöréshez nyúlik vissza a modern ember félelme, a gyökértelenséghez, az elhagyatottság érzéséhez, melynek alapja, hogy senkije sincs, akinél oltalmat nyerhetne.

" A mai embernek nincs többé szilárd támpontja, amiben megkapaszkodhatna, sem anyaföld, ahol elrejtve érezné magát, sem atyaisten, aki mentsvára és oltalma lehetne. A világ nagykorúvá lett, kinőtt minden védelmező szeretetből, ezért fél."

Az ősbizalom hiánya alapprobléma a mai társadalomban. Az emberek a maguk módján próbálják ezt a hiányt betölteni, és az oltalom nélküli emberek megpróbálják saját magukat megvédeni. Mivel az ember képtelen önmaga számára elrejtettséget biztosítani, rejtőzködni kezd, mindenféle biztosítás mögé bújik be. A ma embere a biztosítások tucatjait köti meg (élet, betegség, baleset, egészség, vagyontárgyak biztosítása minden féle károk ellen...), de minél inkább biztosítják magukat, annál jobban félnek." Védelmet keresünk, ezért el akarunk rejtőzködni a sors elől."

Az elrejtettség érzését, pótszerekkel, álmegoldásokkal próbálja elő teremteni a mai ember.

Ilyen pótszer a pénz, ami minden egyébnél jobban tudja színlelni az elrejtettség érzését, mert alkalmas arra, hogy hozzáférhessünk általa ahhoz, ami természet szerint nem a mienk.

A különböző szenvedélyek, melyek kifejezői a belső félelemnek, szintén az elrejtettség érzését igyekszenek pótolni. Szondi szerint: "a szenvedély az elsikkasztott anya állandó protézise." A szexualitásban is, mint bármely más szenvedélybe próbálnak az emberek elrejtettséget találni, de ebben élik meg legerőteljesebben a félelmet, a magány és keserűség formájában.

A mai ember elvesztette az elrejtettségét, kikerült az ősbizalom állapotából, emiatt a félelem és bizonytalanság lett úrrá rajta. Úgy próbálja meg emberi eszközökkel elűzni a félelmeit, hogy biztosítja magát intézményekkel, pénzzel, mindenféle bálvánnyal, a személytelen és mindenütt jelenlevő szexualitással, aminek az eredménye az egyre növekvő félelem. Minél jobban feladja eredeti identitását, személyiségét, annál jobban érzékeli az oltalom nélküliségét és emiatt az eredeti elrejtettségből a mesterséges elrejtőzködésen át a végleges tönkremenés felé halad.

Gátlás

A félelem egy tanult érzés, tapasztalás, érzelmi válasz a veszélyérzetre, mely megóv a bajtól, egészséges önvédelmi mechanizmus, tehát egy fontos dolog, mely az egészséges gátlás kialakulását szolgálja. Gátlásaink, ösztöneink, motivációnk kialakulása igen fontos, segítséget jelenthetnek abban, hogy hogyan is éljünk Istennek tetsző módon ebben a világban az általa lefektetett elvek alapján. Átlépve a gátlásokon elveszítjük a biztonságot, a kontroll vesztettség állapotába és a függőségek hatalmába kerülünk, mely a kiégésekhez vezet.

A kontroll vesztettség következményeként megmagyarázhatatlan félelmek törnek be az ember életébe. A félelemtől leuralt, gátlásokból kilépő ember vakmerően mindent kipróbál és azzal, hogy lecsupaszítja magát, megfosztja lényét a természetes védelemtől, ami miatt tönkre megy a lelki immunrendszerre kiüresedik és kiég.

Ősszorongás

Az ősbizalom elvesztésének következménye az ősszorongás- egzisztenciális szorongás.

A bibliai héber nyelvben a félelem, remegést, reszketést vagy rázkódást jelent. Arra utal, hogy az ember elvesztette lelki stabilitását, vagyis hiányzik személyiségének a biztos alapja. Mivel a bűnbeesés miatt az ember kikerült az Isten oltalma alól, elvesztette a biztonságát.

Az ősbizalom és oltalom nélküliség következményeként az ember talajvesztett, bizonytalan lénnyé vált. Az ellenséges közegbe kerülve úrrá lett rajta az egzisztenciális szorongás. Nem a félelmetes körülményekből születik a szívben a félelem, mert a félelemnek valójában belső oka van. Tehát a félelemhez ne úgy viszonyuljunk, mint egy helytelen lelki érzelemhez, hanem tudatosítsuk magunkban, hogy a bénító, mindent leuraló félelem a szívünk mélyéből tör elő, mint egy jelzés.

A Bibliából tudhatjuk, hogy nemcsak az ember lelkében vannak érzések vagy gondolatok, hanem a szívében és a szellemében is, melyet a modern pszichológia tudatalattinak nevez. Mivel ezek az érzések általában nem tudatosulnak, az ember sokszor nincs is tisztában vele, hogy valójában mit is érez. A pszichikai érzéseknél vagy gondolatoknál a szív indulatai sokkal mélyebbek, emiatt nagyobb hatással vannak az emberre, elementárisabb erővel bírnak, ami miatt az ember egész személyiségét képesek leuralni. Például vegyük a félelmet - félhet úgy valaki, hogy nem is tud róla, sőt alapvető életérzése lehet akár a félelem úgy, hogy nem veszi észre - de hatással van rá, például nem tud miatta hinni. Mert ezek az érzések és gondolatok lényegében szellemi erőt hordoznak. Ezért is fordulhat elő olyan eset, hogy pontosan az a dolog történik meg egy emberrel, amitől a legjobban félt, és amit a leginkább szeretett volna elkerülni.

Szakemberek álláspontja a félelemről

Sigmund Freud

"Freud háromfajta szorongást ismer: a valóságszorongást, a neurotikusszorongást és az erkölcsi szorongást, vagy más néven bűntudatot. Az alaptípus a valóságszorongás, a fizikai világ veszélyeitől való félelem; ebből vezethető le a másik két típus is. A neurotikus szorongás az ösztönök ellenőrizhetetlenné válásától való félelem, hogy az egyén olyat követhet el, amiért megbüntetik. Így ez inkább a büntetéstől való félelem. Az erkölcsi szorongás a lelkiismerettől való félelem. Ez az érzés a lelkiismeret-furdalás. A szorongás feladata az, hogy figyelmeztesse az egyént a fenyegető veszélyre. Ez kényszeríti őt, hogy tegyen valamit."

Sigmund Freud szerinta szorongás problémája egy olyan csomópont, ahol a legkülönbözőbb és legfontosabb kérdések találkoznak; egy rejtvény, melynek megoldása fényt derítene a teljes lelki életünkre.

Freud véleménye szerint

- objektív szorongás→ egy konkrét külső fenyegetésre adott reális válasz

- neurotikus szorongás → a belső, tudattalan konfliktusból ered

Freud a szorongással kapcsolatban a gátlásosság felszabadítására ösztönöz. Freud nézete: Az ember szorongásait akkor győzheti le, ha a gátlásait fölszabadítja. Ő a problémák kezelésénél a szexualitásra vezet le mindent. A megoldást pedig a szexuális ösztönök felszabadításában látja. Az ő látásával azonosulók azt vallják, hogy a terapeuta feladata a gátlások felkutatása és felszabadítása. Alaptételként a többi pszichológiai irányzatok is a gátlások felszabadítását hirdetik, és a megoldási terápiákban ezt képviselik.

Ez a tézis igeileg nem fogadható el, ez egy korszellem, ami megfertőzi az emberek életét és viszonyulásait. A neurózis gyökere pont az, hogy az ősbizalom hiányával küszködő ember túllép a gátlásain és kontrollvesztetté, bizalmatlanná válik, kiég.

Az ember alapvetően a késztetései alapján cselekszik, működik a késztetései két irányba hatnak:

• gátlások
• motivációk

A gátlások felszabadításának következményeként megjelenik a "nekem mindent szabad, ami csak jól esik" vezérelv, ami totálisan helytelen irányba tereli el az emberek motivációiját. Ez abban nyilvánul meg, hogy önzők, erőszakosak lesznek az emberek, akik tettükért semmilyen felelősséget nem hordozva kizárólagosan a maguk boldogulását tartják a szemük előtt.

Vegyük például konkrétan a szexuális gátlások felszabadítását és annak a következményeit. Dr. Lawrence Crabb véleménye szerint: "Lelkünk legmélyén szégyen és félelem van bennünk, mely a nemi identitásunkhoz kötődik. A férfiakból az önbizalom hiányzik, hogy épségben jelen legyenek a saját világukban anélkül, hogy félniük kellene a megsemmisítő kudarctól vagy tiszteletlenségtől. A nőkből pedig az a csendes és derűs tudat, hogy biztonsággal befogadhatják világukat anélkül, hogy attól kellene félniük, hogy valaki a durvaságával vagy elutasításával összezúzza legmélyebb identitásukat."

Mivel az ember elveszítette a szabadságát arra nézve, hogy helyesen élje meg a női és férfi mivoltát a teljesség visszanyerése érdekében hajszolja a nemi örömök élvezetét. A valós probléma Crabb szerint: "nem más, mint a nemiségünk fenyegetettsége, mely az Istentől való eltávolodásunk elkerülhetetlen következménye."

A férfi azzal, hogy kilép abból az isteni elgondolásból, amit az Ige szerepéről ír, elindít egy torzulást. Férfiként hódítani akar és azzal, hogy meghódítja a nőt, mint egy trófeát- átlépi a gátlást, ami mindenkiben benne van, hogy a nő egy személy, akit tisztelni, becsülni és óvni kell. Viselkedéséből hiányozni fog a tartás - melynek következményeként a nő egy kiszámíthatatlan érzelmi védettség nélkülivé válik. A rossz alapélmények halmozódásából kialakul egy - belső konfliktus, a női fenyegetés - aki meg akar kötni és ezt én nem akarom, mert én őt csak használni akarom.

Karinthy Frigyest mélyen foglalkoztatta a férfiak és a nők kapcsolata, írásaiban komolyan foglakozik e témával. Írt egy könyvet Capilláriáról, a nők országáról ahol a nemek harcában a férfi tehetetlen áldozata a női önkénynek. Könyvében egy olyan társadalmat ír le, ahol diktatórikus egyeduralom formájában uralkodnak a nők, akik csak az élvezetekre gondolnak, a férfiakat semmibe véve. A fanyar humorú, szellemes, filozófiai utópiában elénk tárul a két nem közötti feloldhatatlan állandó harc, ahogy mindenki önzően a maga érdekeit, pillanatnyi vágyait helyezi előtérbe. Karinthy írásában a nőket nem igazán előnyös fényben tünteti fel, a nők úgy tárulnak elénk, mint, aki "a férfi szempontjából reménytelen, mert ellenfele nincs terhelve az emlékek, intellektuális kötöttségek, erkölcsi habozások, közösségi meggondolások "gátlásaival". Csupán érzékszervei, hangulatai útján vesz tudomást a külvilágról, ítéletei csak a pillanatnyi idegállapotának keresztmetszetei." Karinthy leírja, hogy a férfiakat a nők teszik férfiakká, és a kettőjük szerelme "nem kényszer és végzet, hanem boldog felismerése annak a boldogságnak, amit nyújtani tudunk egymásnak." Karinthy ráérzett a lényegre, hogy nem jó ez így, hogy a két nem elbeszél egymás mellett, mert "mindenki mást akar a férfi a nőt, a nő a férfit." Nem azt akarom, amire Isten megteremtett, már nem együtt akarunk valamit, hanem a másikat akarom. Emiatt a nők félnek, mert csak kihasználják őket. A gátlásokon a nők is átlépnek, túllépnek a biológiai és lelki gátlásaikon is, melynek következménye náluk is a csalódások halmozása. Mindaz, ami őt megóvná, azon átlép, s ez által természetellenes szerepbe kényszerül, melynek következménye félelmekkel teljes élet lesz.

Hódítási trükkök sorozata mindkét fél részéről, mely a teljes kiábránduláshoz, fásultsághoz vezet.

Freud tévedése, hogy az Ige áthágása, a gátlások felszabadítása a félelmek megerősödéséhez vezet, melyek következményei a különböző torzulások. Félek a másik neműtől - ami a szingli élet választásának a gyökere. A szexuális gátlások felszabadításnak a következménye pl. a meleg büszkeség is.

Alfred Adler

Adler Freud követője volt, de később elváltak útjaik, és megalapította az individuál pszichológiát. Hitt a nevelés erejében, a neurózis megelőzésén munkálkodott, emiatt gyermeknevelési központokat hozott létre.

Adler azt vallotta, hogy az ember születésétől kezdve társas közegbe ágyazott lény, akit elsősorban a társadalmi késztetések motiválnak, szerinte az emberi viselkedést a jövőt illető várakozásai determinálják. Freuddal ellentétben nem tulajdonított nagy jelentőséget elméleteiben a szexuális ösztönöknek, mivel szerinte az ember elsősorban társadalmi lény. A tudatot helyezte a személyiség középpontjába, ő úgy vélte az ember általában tisztában van viselkedése okaival. Nem osztotta Freud véleményét abban, hogy az emberi viselkedések az elfojtott szexualitással lennének összefüggésben, ő a viselkedések mozgatórugójának az ego felsőbbrendűségi törekvéseit és környezetének interakcióját tekintette. Szerinte az ember születésétől fogva arra törekszik, hogy uralkodjon környezetén.

Úgy véli a szorongó emberek indulataik kimutatásával privilegizált helyzetet teremtenek maguknak, azzal, hogy mindig támaszt keresnek valakiben, és szorongásukat a környezetük fölötti uralomra használják fel.

Carl Gustav Jung

Freud tanítványa Carl Jung elmélete szerint a saját negatív érzelmeink/a bennünk élő árnyékvilág külvilágra való vetítése ez, mely a félelem tárgyiasult alakjaként ölt testet.

Jung azt vallja, hogy éjszakánként álmainkban azok a szorongások jelennek meg, amiket nappal sikeresen száműztünk a tudatunkból. Alváskor előbújik árnyékszemélyiségünk, felszínre törnek azok a tulajdonságaink, amelyekkel nappal nem foglalkozunk, vagy sikeresen elnyomjuk őket.

Keresztyén szakemberek véleménye szerint a szorongás, depresszió gyakorisága az egyoldalú technikai civilizációval, a hedonisztikus életszemlélettel van összefüggésben, mivel az élvezet-vezéreltségű életmód beszűkíti a személyiség működését, emiatt a tudatalatti vészjelzése elsősorban szorongásos és depressziós tüneteken keresztül jelez.

Egyes megfigyelések arra utalnak, hogy az élvezet-vezéreltség tömegessé válása kapcsolatos civilizációnkban a halállal kapcsolatos problémáknak, a halálfélelemnek az elfojtásával,illetve tudattalan kompenzációjával. Ezért a mai ember két fő baja a szorongás és depresszió. Ezt hedonizmusával próbálja ellensúlyozni az egyszer használatos tárgyak és személyek világában.

Jung szerint az álom kompenzáció, megpróbálja helyrebillenteni tudatunk túlzásait, egyoldalú magatartásunkat. Más esetben, megmutatja azt, amit nappal nem veszünk észre.

"Énünk lényeges részei, főként azok, amelyek akaratunkat irányítják, nincsenek mindig tudatos értelmünk állandó ellenőrzése alatt. A tudattalanban gyakran félelmetes erők szunnyadnak, amelyek bennünket kényszeríteni tudnak, úgyhogy mi, emberek, személységünk legmélyebb rétegéig szolgák, foglyok, gátoltak és terheltek vagyunk."

V. E. Frankl

Viktor E. Frankl szerint "Ma már nem szexuális frusztrációval állunk szemben, miként Freud idejében, hanem egzisztenciális frusztrációval. Napjaink tipikus páciense nem kisebbrendűségi érzéstől szenved, mint Adler idejében, hanem a mérhetetlen értelmetlenség érzésétől, mely üresség-érzéssel társul."

Az egzisztenciál analitikus V. E. Frankl, a logoterápia létrehozója, a korunkra jellemző leggyakoribb neurózist noogénnek nevezi, melyet csak az élete mély értelmét megtalált, szellemileg vezérelt, értékeket létrehozó ember kerüli el. A logoterápia és egzisztenciaanalízis alapjául egy speciális emberképpel dolgozó antropológiai szemlélet szolgál, mely abban tér el a többi pszichológiai irányzat emberképétől, hogy számításba veszi az ember szellemi részét is.

Frankl véleménye szerint "A félelem jellegzetessége, hogy pontosan azt idézi elő, amitől a hiper-szándék lehetetlenné teszi azt, amit az ember kíván." A félelem válság helyzetet teremt, úgy hogy összeköt azzal a dologgal, amitől félsz. (patkányok, egerek, balesettől való félelem) A krónikus félelem, a reménytelenség a depresszió, a sötéten látás, a fásultság kialakulása az igaz hit hiányát jelenti. A logoterápia középpontjában a lét értelmére való törekvés áll, célja hozzásegíteni az egyént, hogy szembenézzen a jelen problémáival, hogy felelősséget vállaljon az életéért, hogy értelmet találjon az élethelyzeteiben, s így boldogabb legyen.

A félelem típusai

Létezik a gátlás, mint normális félelem, és a bénultság, mint abnormális félelem.

Gátlás

Normális félelem, mely motivál minket, és cselekedetet vált ki belőlünk azért, hogy megóvjuk magunkat. Más jelentést hordoz a gátlás a köztudatban, és más jelentés tartalommal bír Isten Igéje szerint. A társadalomban a gátlással szemben egy fajta negatív vélemény alakult ki a freudi megközelítés miatt, Freud azt hirdeti, hogy a gátlásokból ki kell törni, fel kell szabadulni belőlük. Ez a fajta freudi szemlélet meghonosodott az emberek között, ami miatt a gátlás, mint olyan csak is negatív dolog lehet, amiből ki kell jönni.

A Bibliából megismerhetjük azt, hogy Isten az ő népe védelmében lefektetett alap normákat, parancsolatokat annak érdekében, hogy visszatartsa népét az olyan dolgoktól, cselekedetektől, amik ártanának nekik. Az Isten rendelései visszatartó, védelmező funkciót látnak el, olyan gátak, ami a mi biztonságunk érdekében határt szabnak nekünk, embereknek.

A gátlást talán legjobban az autópályán lévő szalagkorláthoz hasonlítanám, ami azzal a céllal van elhelyezve, hogy védelmet biztosítson, megóvjon a nagyobb bajtól. Szülőként mi is a gyermeknevelésünkben igyekszünk kialakítani a gyermekeink számára egy biztonságos keretet, megtanítjuk nekik, hogy mit szabad megtenniük, kipróbálniuk és mit nem. A védelmük miatt azoktól a dolgoktól, amelyek ártanának nekik eltiltjuk őket, így kialakul, felépül bennük, egy határ arra nézve, hogy mit szabad és mit nem.

Figyelmeztető gátlás

A figyelmeztető gátlás egy ösztönös természetes érzelmi reakció, amely a tapasztalás, ismeret alapján felépült bennünk és aktivizálódik a közelgő veszély kapcsán. Melynek célja, hogy a segítség keresésére, védekezésre készítsen fel. Ha hallom, hogy jön egy autó, mivel gyalog megyek, félre állok, hogy ne üssön el. Gavin de Becker szerint az ösztönös veszélyérzetünk egy megbízható védelmi eszköz a kezünkben, vagyis a félelem védelem a baj ellen. Szerinte a megérzéssel párosuló valódi félelem, pozitív érzés, ami adott helyzetben életmentő lehet. A valódi félelem nem bénít, hanem energiával tölt fel, erőt ad a cselekedetekhez, amelyekre egyébként nem lennénk képesek.

Isten félelme

Tiszteletteljes bizalmat jelent, mely jótékony hatással van az életünkre. A Bibliában az istenfélelem, mint őskép van jelen. Az istenfélelmet, mind erkölcsi, mind vallási vonatkozásban egy visszatartó erőként, gátként ismerhetjük meg, mely segít nemet mondani a bűnös vágyakra, ezáltal megóv az elhajlásoktól, kicsapongásoktól. Az istenfélelem meghatározza a hívő viszonyulásait az evilági dolgokhoz, megszilárdítja az akaratot az érzéki kísértésekkel szemben. Az istenfélő ember visszaretten attól, hogy megbántsa Istent és tőle elszakadva bűnben éljen. Az Úr félelme gyűlöli a gonoszt, a bűnt. Ahogy az Ige mondja "Az Úr félelme a rossznak utálata"

A gátlás felépülése és működése abban mutatkozik meg, hogy elszakadunk az "istentelenség"-től, tehát a "ki ha én nem"- hamis magabiztosságtól. Ahogy Isten Igéje mondja, hogy mindent a gyümölcseiről lehet megismerni, így van ez az istenfélelemmel kapcsolatban is. A hívő emberben, aki féli az Istent, belső gátlások alakulnak ki az önhittség, az önmagában bízás kísértésével szemben. Az istenfélő ember bízik az Úrban, tiszteletben tartja az Isten által felállított korlátokat.

Az Édenkertben Isten egy határozott tiltást adott az első emberpárnak arra nézve, hogy mit szabad és mit nem. A tiltás arra vonatkozott, hogy nem ehetnek a "jó és gonoszismerésének fájáról". Mit is jelentett ez akkor ott az ő esetükben?

Ők úgy akarták megtudni, hogy mi a jó és mi a rossz, hogy kipróbálják. Ez jellemző a ma emberére is, "nekem ne mondja meg senki, hogy mit lehet és mit nem". Ádám óta az emberben ott van az a vágy, hogy mindent tudni, és az is, hogy majd én megszabom, hogy hol a határ, hogy mi a jó és mi a rossz. A bűneset óta örök kísértés az embernek, hogy felülírja Isten parancsait.

Az istenfélő ember megtanulja Mesterétől a szeretet útját, az önfeláldozást, a maga érdekének, és igazának az elengedését a szelídséget és az alázatot és bizalommal van az ő Istene felé.

Ha Isten népe meg tanulja félni Őt, egyfajta védelem kíséri őket, mely segítségükre lesz abban, hogy birtokba vehessék az Istentől nekik szánt örökségüket.

Az istenfélelem az Ige alapján:

• életet jelent (Péld.19.23)
• az ismeret és bölcsesség kezdete (Péld.1:7, 9:10)
• élvezhetjük általa Isten jóságát és szeretetét (Zsolt31:20, Zsolt. 103:11)
• az élet forrása (Péld.14:27)
• szabadulást biztosít (Zsolt. 34:7, Zsolt.85:10)
• megjutalmaz, gyarapítja a napokat (Péld.22:4, 10:27)
• távol tart a rossztól (Péld.16:6)

Az istenfélelmen belül is meg kell különböztetnünk a pozitív és negatív istenfélelmet. A pozitív istenfélelem, ami tulajdonképpen az istentelenséggel szemben egy pozitív gátlás. A nem egészséges negatív istenfélelem, pedig a görcsös szolgai félelem, ami egy fajta rettegés, a haragvó Istentől, aminek alapja a vádlás és a kárhoztatás. Azok az emberek, akik nem ismerik személyesen Istent, úgy tekintenek rá, mint egy büntetést osztogató, haragvó, szeszélyes "öregúrra", aki azt figyeli, hogy hova sújthat le. A "haragvó Isten" képpel rendelkező emberek, pedig nem tudják egészséges módon félni az Urat.

Pál apostol így ír erről: "mert nem kaptátok a szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abba, Atyám" Láthatjuk, hogy a szolgai félelem a helytelen Istenismeretből fakad. Isten népére, mint rabszolganépre jellemző volt a görcsös beléjük nevelt félelem, ami egy negatív érzésként kísérte és szinte leblokkolta őket abban, hogy szabadon birtokba vegyék örökségüket. Isten kivezeti őket ebből a görcsös szolgai félelemből az istenfélelemre, ami már az Isten ismeretére és tiszteletére épül fel. Ahogy megtapasztalják életükben Isten szabadítását és a honfoglalás kapcsán az ellenség feletti isteni győzelmet, fokozatosan felszabadulnak a rabszolgai mentalitásból és felépül bennük egy egészség es identitástudat.

"Az istenfélelem nem evilági, természetszerű félelem, hanem erény (a Szentlélek hetedik ajándéka). Röviden összefoglalva, az istenfélelem Isten és az Ő parancsaival szembeni mélységes tisztelet. Az istenfélelem Isten nagyságának, különösképpen szentségének és igazságosságának mélységes tisztelete, összekötve azzal az igyekezettel, hogy Isten tetszésében maradjunk. Tágabb értelemben az istenfélelem a bűntől, vagyis az Isten megsértésétől való félelem. Hiszen attól félünk, hogy elveszítjük Istent, hogy elszakadunk Tőle. Isten tisztelete a szerető, lélekemelő, szent félelem." . A vallástörténelem tanúsága szerint az istenfélelem minden népnél és kultúrában megtalálható volt.

Bénultság- abnormális félelem

A bénultság, nem Isten szerinti abnormális félelem - rossz, romboló dolog. Ha a veszélyhelyzet elmúlása után a félelmet nem tudjuk helyes módon elengedni, beleragadunk kikerülve Isten befedezése alól és a félelem leural, átveszi az irányítást az életünkben.

A bénultság, hasonlít a hipnotizált állapothoz, amiben az áldozat lebénul, és cselekvésképtelenné válik. Ezt az állapotot a kígyó és a kismadár esetével lehetne legjobban szemléltetni. A kígyó azáltal, hogy elbűvöli a madarat, megbénítja áldozatát és emiatt a kismadár képtelen a menekülésre.

A bénultságnál két nagy csoportot érdemes említeni. Az egyik a generalizált szorongás, ami állandósult, tartósan fennálló, indokolatlan feszültségként, félelemként is leírható, ami nem irányul konkrét dologra. Másik formája a rohamokban jelentkező szorongás, amely a pánik-betegség jellemzője, és konkrét testi érzések is kísérik: szívdobogás, mellkasi fájdalom, fulladás, torokszorítás. Súlyos esetben halálfélelem is társul hozzá.

Ha állandóan gondolunk félelmünkre, akkor megszállottság, komplexusok alakulhatnak ki. Ha folyton félünk valamitől, ez a nem isten szerinti félelem, különböző érzelmek és reakciók sorát indítja el bennünk, ami miatt pánik, depresszió, fóbia, aggodalom, harag és agressziós állapotba kerülünk.

A félelem fokozatai

Általános aggodalom, akut félelem- mindentől és mindenkitől való félelem.

Szorongásos betegségek kialakulása - pánik roham, fóbia, depresszió.

Hogyan hat ránk a félelem?

Testben, lélekben, szellemben hat ránk, mely komoly sérüléseket eredményezhet az ember életében.

A félelem testi megnyilvánulásai lehetnek a remegés, reszketés, szívdobogás, légzési nehézségek, izzadás.

A lelki megnyilvánulásai is ismeretesek, melyek hatással vannak az érzelmekre, elmére és az akaratra.

Ilyen megnyilvánulások: a sírás, a trauma, pánik, negatív érzelmek. A félelem és aggodalom, mely megfoszt a békességtől, álmatlanságot idézhet elő. Az elme a félelemmel telt gondolatok hatása alá kerül, és túlzott félelem megbénítja az akaratot.

A szellemi megnyilvánulásai a hitetlenség, a hazugságok, becsapottság érzése, melynek következménye:

• Félénk szellem (2Tim.1:7)
• Csüggedt szellem (Zsolt.142, 143)
• Megtört szellem (Péld.15:4)

A félelem a Biblia tükrében

Az Istentől való elválasztottságkövetkezményeként megszakadt az emberek és az Isten közötti harmónia. A bűnbeesés által az ember elválasztotta magát a teremtőjétől, ami miatt belépett az életébe az elemi félelem. A száműzetés pedig magával vonta, a biztonságérzet elvesztését.

Az Istennel való közösség megszakadása, az elválasztottság következményeként, támadhatóak és sebezhetőek vagyunk, a sötétség erői hatnak ránk, mivel kikerültünk az Isten által eredetileg az ember számára készített oltalomból egy ellenséges világba. Ahol, ha hagyjuk, hogy az ellenség uralkodjon rajtunk, akkor a félelem betölti a szívünket.

A bűnbeesés másik következménye a halál megjelenése.- megjelenik a haláltól való félelem.

Minden teremtett ember tisztába van bűnös voltával és ez, a büntetéstől, ítélettől való félelem, mint a félelem gyökere meghúzódik, az emberek szívében, mely élete folyamán sokféleképpen jut kifejezésre. Ebből csak úgy szabadulhat fel az ember szíve, ha rendeződik az Istennel való kapcsolata és átkerül a halálból az életre

Istenfélelem

A kezdeti állapot

Isten az embert a vele való bensőséges kapcsolatra, harmóniára teremtette mindaddig, amíg az ember megmaradt az isteni korláton belül, szabadságban élhetett, az Isten szerető gondviselését élvezhette. Csodálatos összhangban, békességben teltek minden napjaik. Élvezték az életet és élvezhették az Istennel és egymással való szeretetközösséget, amíg nem lépték át az Isten által felállított rendet. Az édenkerti példa mutatja, hogy Isten parancsolatai a gátlások megtartását és megerősítését szolgálják. Mihelyt semmibe vették az isteni határokat és kiléptek a szent istenfélelem és tiszteletet kereteiből, engedve a kísértésnek ez az édeni ősbizalom megszakadt.

A bűnbeesés után

A bűnbeesés után Ádám és Éva elbújt az Isten jelenléte elől. A bizalom és szeretet légkörét felváltotta a bujdosás és félelem. Az ember akkor, amikor rendezett kapcsolatban él Istennel, soha nem ijed meg sem Istentől, sem semmi mástól. Szabadon élvezik egymás társaságát. De ha rejtegetni valója van az embernek, akkor már kerüli Isten jelenlétét, mert fél a lelepleződéstől. Amíg harmóniában él Istennel és környezetével nincs oka a bujdosásra. A bujdosás, a menekülés mindig tünete annak, hogy baj van! Mert ha az embernek bűn van az életében, akkor fél Istentől is, és ez mindig abban nyilvánul meg, hogy kerüli Isten jelenlétét, kerüli az imádságot, és kerüli a közösséget. De ez már nem egy szent istenfélelem, ez inkább a bűn következményéből fakadó büntetéstől való félelem, mely egy szolgai félelem, ahol nincs szabadság, csak kényszeres sodortatás. Ha megnézzük a mi világunkat, azt látjuk, hogy az emberek tele vannak félelmekkel, mert tele vannak bűnnel, és szinte mániákusan kerülik Istent. Az első emberpár félelmének a forrása is az Isten beszédével és jóakaratával szembeni hitetlenség és engedetlenség volt.

Az istenfélelem alakulása az édeni állapot után az ősbizalom megszakadása

Az Ószövetségnépe az istenfélelem miatt nem vette ajkára Jahve nevét. Mózes eltakarta arcát az égő csipkebokor előtt, mert "félt Istenre tekinteni" (2M3:6). Mózest maga Isten szólította fel, hogy vesse le saruját, mert "szent a hely", ahol Istennel beszél (2M3,4). E fölszólítás, mely Isten nevének kinyilatkoztatását vezette be, egyúttal kinyilatkoztatása annak is, hogy Istenhez csak a megfelelő tisztelettel és istenfélelemmel szabad közeledni. Az istenfélelmet minden teremtett embernek el kell sajátítania, tudatosan meg kell tanulnia.

Az istenfélelem, mint a bölcsesség kezdete

A bölcsességi könyvekbe központi szerepe van az istenfélelemnek. "A bölcsességnek kezdete, az Úr félelme." (Zsolt. 111,10; Pléd. 1,7; Jób 28,28;) Ez az Ige két dolgot kapcsol össze - a bölcsességet és istenfélelmet. Tehát, aki Istent féli, csak az birtokolhatja az Isten szerinti valódi bölcsességet. Ez a bölcs félelem kell, hogy a hívő ember alapmagatartásává váljon.

Mi is ez a bölcsesség? A bölcsesség nem csupán lexikális tudás összessége, bár ez is része lehet. Nem korlátozódik a bölcsesség konkrét tudományok szakági ismereteire, sőt az összefoglaló filozófiai tételek elsajátítása sem nevezhető önmagában bölcsességnek. A különböző kísérleti tapasztalatok, jelenségek vizsgálata, illetve annak tudományos anyaggá összeötvöző megfigyelések sem meríthetik ki a bölcsesség definícióját. Az Igében szereplő a "bölcsesség kezdete" kifejezés zavaró lehet, hogy nem a bölcsességre, mint teljességre utal, hanem a bölcsesség kezdetéről van szó. "Itt az ószövetségi latin és görög fordítás olyan szavakat használ, mint "princípium" és "arkhé", azaz őskezdet, elindulás, végső kérdések."

Az Isten félelme mit is jelent? A félelem kifejezésre ebben az esetben nem a félni valakitől értelmében kell tekintenünk, hanem ez a kifejezés sokkal inkább a félni valakit jelentést hordozza, azaz meg adni valakinek a tiszteletet, hódolni valakinek, akinek elismerjük a tekintélyét.

Jézus szavaival alátámasztva "egy a szükséges dolog" vagy az új fordítás szerint: "kevésre van szükség, valójában csak egyre", félni és szeretni az Istent, élő minden napi kapcsolatban lenni vele, keresni és követni Isten szavát és az ő akaratát.

Pál apostol azt írja, hogy Isten Jézus Krisztust küldte bölcsességül, vele ajándékozott meg minket. A bölcsesség elsősorban mindenképpen bizalom-kérdés, de ugyanakkor a hit és a szív kérdése is. Az ősbizalom helyreállítása a szívben kell, hogy megtörténjen, mely csak hit által lehetséges.

Az Isten népétől való félelem

A honfoglalás történeteiben a kánaánitáknál találkozunk az Igében az Isten népétől való félelemmel. A kánaániták a paráznaság kultuszát követték, ami utálatos volt az Isten előtt. Láthatjuk az Igéből, hogy azzal, hogy átlépték az Isten által felállított korlátokat, ennek következményeként megjelenik náluk az Isten népétől való félelem.

" Amikor ezt meghallottuk, megdermedt a szívünk, és még a lélegzete is elállt mindenkinek miattatok. Bizony a ti Istenetek, az Úr az Isten a fönn a mennyben és lenn a földön."

Jerikó bevétele volt az első lépés Kánaán elfoglalásában. Jerikó a bálványimádás egyik központja volt, a holdistennőnek Astarótnak szentelték. Itt összpontosult mindaz, ami a kánaániták vallásában a leggonoszabb volt. Jerikó bevétele előtt, amikor Józsué kémeket küldött a helyzet felderítésére, Ráháb szavaiból megtudjuk, hogy rettegésben voltak Jerikó lakói Isten népe miatt. Az igéből láthatjuk, hogy Jerikó bevétele egy minta győzelem volt. Valószínű aggodalommal és félelemmel telve figyelték Jerikó lakói, ahogy a hatalmas sereg naponként megkerüli a várost a szent ládával és a kísérő papokkal. Csak abban bízhattak, hogy az erődítményeik ellen tudnak állni a legerősebb támadásnak is. Még emlékezhetek, hogy a Vörös-tenger egykor kettévált e nép előtt és a Jordán folyón át is út készült. Nem tudták elképzelni, mi lesz ennek a kimenetele.

Izrael serege engedelmeskedve Isten parancsának hat napon át naponta megkerülte a várost. Elérkezett a hetedik nap, amikor hétszer kerülték meg Jerikót
és a kürtök hatalmas zengésekor hangosan kiáltottak és leomlottak a falak, az Úr kezükbe adta a várost. Jerikó lakosai megbénultak a rémülettől, s Izrael seregei benyomultak és elfoglalták a várost. Az izraeliták a győzelmet nem a maguk ereje által érték el; ez teljesen az Úr győzelme volt.

Istenfélelem áttekintése az Újszövetségben

Az evangéliumokból láthatjuk, hogy Jézus csodatételei a szemtanúk körében istenfélelmet váltottak ki. A tanítványokat a tenger lecsendesítésekor "nagy félelem fogta el", de nem a háborgó tenger miatt féltek, hanem Jézus hatalma láttán ijedtek meg.

Az istenfélelem és a hit kapcsolata

Az istenfélelem és ahit között szoros a kapcsolat. Megállapíthatjuk, hogy a hit hiánya vagy gyengesége kapcsán megjelenik a szolgai félelem, ezzel ellentétben az élő, aktív hit táplálja az istenfélelmet.

Noé istenfélelmének alapja az Istenbe vetett hite volt, istenfélelemből és tiszteletből elkezdte építeni a bárkát.

Simeonnak megadatott, hogy meglássa az Üdvözítőt, mely hitének és istenfélelmének megjutalmazása volt.

Az istenfélelem, mint Isten népének alap magatartása

AzApostolok Cselekedeteiben a keresztyének állandó jelzőjeként tűnik fel az igében az "istenfélő".

"A kora keresztény írók (például Justinus és Athenagoras) ezért nevezték kizárólag a keresztényeket "istenfélőknek". Ezzel akarták a pogányoktól való különbséget kiemelni. Ugyanis a pogányok nem ismerték az istenfélelem erényét, hanem pánikszerűen rettegtek hamis bálványaiktól."

Erre a bölcs félelemre maga Jézus Krisztus szólított fel minket: "Nektek barátaimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik a testet ugyan megölik, de aztán semmi többet nem tehetnek. Megmondom én nektek, kitől féljetek: attól féljetek, akinek miután megölt, ahhoz is hatalma van, hogy a kárhozatba taszítson benneteket."

A keresztények, Isten gyermekeiként, mint örökösöknek, akik Isten rendíthetetlen országának a részesei, meg kell maradniuk az istenfélelemben és az istennek a tiszteletében és szent istenfélelemben kell munkálkodniuk üdvösségükön.

Hogyan értelmezhetjük az istenfélelmet a mai kor emberének?

Az istenfélő ember fél megbántani, megszomorítani az ő Istenét. Fél a maga útján járni, fél megtűrni az Istennek nem tetsző dolgokat a szívében pl. haragot, ellenséges indulatot, meg nem bocsátást a másik ember iránt, mert tudatában van annak a ténynek, hogy Jézus megosztott szívben nem lakik. Vagyis nem tűri meg életében a bűnt, mert az elválasztja őt Istentől. Tisztában van azzal, hogy amivel Istent megszomorítja, azzal a saját életét is csak fertőzné. Megtiszteli Istent azzal, hogy komolyan veszi Őt élete minden területén és megbecsüli az Istent, aki őt szereti.

Isten félelme és Isten szeretete

Abban nyilvánul meg irántunk Isten szeretete, hogy Egyszülött Fiát küldte el a világba, hogy éljünk őáltala.

Kiáltozás című versében refrénszerűen ismételgeti József Attila: "Nagyon félek a büntetéstől." Hogy is kezdődik ez a vers? "Jaj, szeressetek szilajon!" Igen, a költő alighanem legalábbis megsejtette az újszövetségi igazságot: "a teljes szeretet kiűzi a félelmet".

János apostol levelének központi gondolata ebben a tömör meghatározásban összegezhető: "Az Isten szeretet." A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet." Csakis az isteni agapé a "teljes szeretet". Az ember szeretete mindig töredékes marad. Isten szeretete olyan, mint a Nap: saját fénye van, és sugarai mindent átjárnak. Az emberi szeretet pedig olyan, mint a Hold: nincs saját fénye, viszont visszaveri a rá eső fénysugarakat. Ha "a rettegést kirekesztő szeretet" átjár minket, akkor nem félünk, hanem élünk őáltala. Az isteni szeretet nélkül kétségbeesett emberi erőfeszítés lenne csupán a mi szeretetünk. Ezt támasztja alá a sok megoldatlan és reménytelen családi konfliktus, ezt erősíti meg a magányos emberek küszködése, a félelmei között hánykolódó, depressziós és öngyilkossági gondolatokban vergődő emberek küzdelme - ezek mind-mind annak a szomorú előjelei, hogy az ember - az isteni agapé nélkül - nem képes a szeretetre.

A félelem diagnózisa a Biblia alapján

A félelem, mint jelzés

A félelem lehet a lelkiismeretünk visszhangja: a félelemnek ugyanis mindig van pontos oka, valami hiányon alapul.

A legalapvetőbb ilyen hiány az Istennel való kapcsolat hiánya. A szükségeinket a legjobban maga Isten ismeri és Ő képes azokat be is tölteni.

"Az én Istenem betölti minden szükségemet, az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban"

A félelem visszajelzés vagy figyelmeztetés - hogy valami nincs rendben, valami hiányzik.

A félelem, mint bizalmatlanság

A félelem kiszorítja a hitet és bizalmatlanságba taszítja még az érett keresztyéneket is.

Vagyis a félelem a hithez hasonlóan működik, csakhogy míg a hit Isten ígéreteit valósítja meg az életünkben, addig a félelem negatív szellemi folyamatokat indít be, és sietteti annak a rossz dolognak a bekövetkeztét, amitől az ember tart.

Jób ezt a tapasztalatát a következőképpen fogalmazta meg: "amitől remegve remegtem, az jöve reám, és amitől rettegtem, az essék rajtam" Mitől félt Jób? Elveszíti a gyermekeit, egészségét a vagyonát... Félelemből áldozott a gyermekeiért. Ha az istenfélő Jób történetét tanulmányozzuk, végig követhetjük azokat a szakaszokat, amiken áthaladt a próbatételei során látjuk, hogy a béketűrő Jób, a nehézségek közepette átesik Istennel szemben a követelésbe.A történetből elénk tárul az a mód, ahogy Isten elvezeti őt a bűnbánatra és a megtérésre. Az Istent számon kérő és követelőző Jób eljut oda, hogy megalázza magát az Isten előtt. Megtanulja, hogy ne féljen, hanem teljes szívből bízzon Istenben. Jób könyvéből tudhatjuk, hogy Jób megtanult, teljes szívévvel hinni, és Isten csodálatosan kárpótolta és helyreállította Jóbot.

"Utoléri a bűnöst az, amitől retteg, az igazak kívánsága pedig teljesül." (Példabeszédek 10:24)

A félelem leural, gúzsba köt. Félelmeikben az emberek hajlamosak arra, hogy megkérdőjelezzék Isten munkáját az életük felett. Rabsága alól csak Isten tud megszabadítani. "Akit a Fiú megszabadít az valósággal szabad."

A félelem sokszor a felelősség elhárítása

Megalkuvás önmagunkkal és a világgal szemben. Passzív beletörődés a gyengeségeinkbe. Félek - azt jelenti: féltem önmagamat. Félek a felelősségre vonástól, kihátrálok a számomra kedvezőtlen szituációkból, és nem vállalom fel a saját felelősségemet.

Péter története

A bibliai történetekből jól ismerjük Pétert, akiről úgy tűnt, hogy nagyon bátor, erős jellemű tanítványa Jézusnak. Mindezt tudta is magáról és magának a Mesternek is lelkesen bizonygatta, hogy ő biztos, hogy nem hagyja el őt. Meg volt arról győződve, hogy ő nagyon bátor és erős jellemű.

Láthatjuk, hogy ő az, aki kész volt kilépni Jézushoz még a háborgó tengerre is. A Gecsemáné kertben bátran kardot ránt, hogy megvédje Mesterét, Jánossal együtt kész odamenni a főpap udvarába, amikor veszélyes volt Jézus közelében lenni, maradni.

De láthatjuk Péter gyengeségét is, amikor megijed és fél az emberektől, retteg az emberi véleménytől, a fellelőségre vonástól és emiatt nem meri vállalni Jézust, amikor kellene inkább gyáván kihátrál.

Péter a felelősségre vonás elkerülésért, Jézus előre jelzése szerint háromszor is megtagadja Mesterét.

A félelem egy kapu, melyen keresztül más bűnök is betörnek az életünkbe

Hazugság

Ábrahám háza népével együtt Egyiptom földjére költözött az éhínség miatt . Ábrahám félt attól, hogy feleségére Sárára, aki nagyon szépasszony volt, szemet vetnek az egyiptomiak, ami miatt akár meg is ölnék őt, csak hogy maguknak megszerezzék. Emiatt megegyezett feleségével, hogy nem mondanak teljesen igazat - azt mondják, hogy Sára a húga, mert így mindenkinek jobb lesz. Az elgondolásuk beigazolódott - Sára a fáraó házába került, de Isten csapásokkal sújtotta miattuk az egyiptomiakat. Azt láthatjuk a történetből, hogy még a hithősként feltüntetett Ábrahámot is a félelme bűnbe sodorta.

Ábrahám és Sára ígéretet kaptak arra az Úrtól , hogy egy esztendő múlva fiuk születik. Ekkora Ábrahám és Sára már élemedett korú volt, Sáránál már megszűnt a női életfolyamat. Sára tisztában volt az emberileg már kilátástalan helyzetét illetően, emiatt az Isten ígéretére nézve nevetett magában, azt gondolta: Miután megvénültem, lehet-e gyönyörűségem? Meg az uram is öreg! De az Úr megkérdezte Ábrahámot: Miért nevetett Sára, és miért mondta: Ugyan, hogy szülhetnék öreg létemre? Van-e valami lehetetlen az Úr számára? Egy esztendő múlva visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának. Sára azonban tagadott, mert félt, azt mondta, hogy nem nevetett. Az Úr azonban így szólt: De bizony nevettél! Amikor Sárát elszámoltatják azzal, hogy hallgatózott, és hogy kinevette Isten kijelentését, akkor félelem támadt a szívében, és ez a félelem hazugságba sodorta.

A nehéz helyzetekben szokott kiderülni, hogy a hit vagy a félelem felé fordul a döntésünk és a tekintetünk.

A fenti történetekből láthatjuk, hogy még az istenfélő embereket is az nehéz, emberileg kilátástalan helyzetekben megkísérti a hazugság, mely a félelem miatt utat tör magának.

A lehetetlennek tűnő helyzetekben, amikor az ember tehetetlennek érzi magát, akkor van igazán szüksége a segítségre. De kérdés, hogy mit tesz ilyenkor? Segítségül hívja Istent és hittel rátekint, vagy a félelemnek engedve a Sátán csapdájába sodoródik? Hiszen az ő célja, hogy az embert teljes reménytelenségbe, csüggedésbe és a félelemből fakadó sokféle más bűnbe taszítsa, ami miatt egyre távolabb kerül Istentől. Nagyon fontos, hogy ne félelemből, hanem hitből cselekedjünk. Ha a félelemnek adunk teret, nemcsak a bűnök előtt nyitjuk meg az életünk ajtaját, hanem ezzel együtt Isten hatalmas munkája előtt is bezárjuk a lehetőséget.

Lázadás

A Kánaánt kikémlelő tíz kém negatív beszédéből félelem támadt a nép között. Józsué és Káleb, akik a kémek közül a hit beszédét szólták és nem adtak hangot a félelem szavainak óvják Isten népét, hogy félelemből nehogy a lázadás bűnébe essenek. "Csak az ÚR ellen ne lázadjatok, és ne féljetek a föld népétől, mert megesszük őket. Tőlük eltávozott oltalmuk, de az ÚR velünk van! Ne féljetek tőlük!" A lázadás bűne is olyan bűn, amely nagyon gyakran automatikusan követi a félelmeket. A lázadásból azonban mindig ítélet, beszűkülés és átok fakad! Ennek a generációnak, amely a félelem beszédeit hallgatta és fogadta el, majd a félelmeit láthatóvá tette az Isten elleni lázadásában, nem vehette birtokba az örökségét, a sivatagban kellett elpusztulnia.

Csüggedés, keserűség

A csüggedés, keserűség olyan érzések, amivel mindannyian találkozunk függetlenül attól, hogy keresztyének vagyunk-e, vagy sem. A megkeseredett ember bizonyos rossz hatások miatt elerőtlenedik, megszomorodik. A keserűség, keménység, harag az ige szerint olyan, mint egy gyomnövény, ami ha megfakad és növekedni kezd, egyre nagyobb teret hódítva magának, elkezdi kifejteni a mérgező hatását. A tartós félelem, mint a méreg, lassan megfertőz mindent az ember életében. Az élet minden területére kihatva leuralja teljesen az emberek életét.

Ha tartósan félelemben vagyunk, semmihez sincs kedvünk, szinte kimegy az erő az életünkből. Amikor nem tudunk felszabadulni a félelem alól, csüggedés lesz úrrá rajtunk. És a csüggedés is megtermi a maga gyümölcsét, a keserűséget.

A keserűség következményeként egy nagyon negatív kép alakul ki bennünk önmagunkról, hiszen aki megkeseredik, az nagyon sokszor irreálisan, a valóságtól eltérően kezdi saját magát, létét, lehetőségeit, helyét látni ebben a világban. Pontosan emiatt mondják azt, hogy a keserűség és a harag soha nem jó tanácsadó. Az ige is óva int a keserűség felnövekedésétől.

"Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön"

A keserű ember két kézzel kapaszkodik sérelmeibe, rossz emlékeibe. A negatív érzelmek, gondolatok pedig kihatnak az élet-szemléletükre, arra, ahogy másokhoz illetve magukhoz viszonyulnak. A sértett, keserű emberek hajlamosak arra, hogy vigaszt keresve elkezdik az élvezeteket hajszolni. Az ilyen emberek sokszor hamis biztonságot keresve ellenőrzésben, uralkodásban, megfélemlítésben, vagy manipulációban találnak biztonságot és ezekkel próbálják leküzdeni félelmeiket, és bizonytalanságaikat.

A keserűség mivel a környezetre is hatással van, nem tekinthető magánügynek. A keserűség tönkreteheti, megkeserítheti a kapcsolatokat, megronthatja a családi, gyülekezeti, testvéri közösségek életét, együttélését. A sértettség, harag, keserűség ellenszerre a megbocsátás. Jézus Krisztus, amikor imádkozni tanította az övéit, alaptételként fogalmazta meg a megbocsátást.(Ma már a szakemberek is foglalkoznak a témával.) Pszichológusok vizsgálták a megbocsátás és a szorongás, depresszió közötti kapcsolatot és a megfigyelésük alapján azt állapították meg, hogy akik meg tudtak bocsátani azok, később kevesebb mentális problémával küszködtek.

Az emberek kiengesztelhetetlenül képesek haragot tartani. Várják, ugyan, hogy az Úr megkegyelmezzen nekik, de ők maguk nem jutnak el a megbocsátásig. A keserűség- ha lehet így fogalmazni - a haragnak betokosodott formája. Olyan tok veszi körül a keserű ember szívében a haragot, gyűlöletet, rossz érzést, ami alól nagyon nehezen tud felszabadulni.

A keserűség olyan, mint egy behúzott kézifék az autóban, ami visszatart minket a haladástól, az isteni megoldásoktól. Az ige arról beszél, hogy a keresztyén ember felszabadulhat arra, hogy a saját emberi igazságát, nézőpontjait felváltsa az Úr Jézustól kapott igazsággal és az Ő nézőpontjaival.

Jézus Krisztus azért jött el erre a világra, hogy mindenféle kötöttségből, nyomorúságból megszabadítson bennünket. Ilyen nyomorúságaink és megkötözöttségeink közé tartozik a keserűség, amiből Jézus Krisztus által van szabadulás.Miből fakadnak a félelmeink?

Ha átvesszük az irányítás

Dávid, aki élete folyamán már sokszor megtapasztalta Isten védelmét, félti az életét és félelmében kiveszi ügyét Isten kezéből és a bizalmatlanság, hitetlenség cselekedeteként saját maga próbálja megoldani a helyzetét. A folytonos bujdosást megunva azt választja, hogy a filiszteusokkal az ellenséggel lép szövetségre. Azt mondja az Ige, hogy "Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál." Dávid is megtapasztalja, hogy Saultól ugyan nyugta lesz, de "csapdába esik", és sokkal veszélyesebb-megalázóbb helyzetekbe kerül. Láthatjuk, hogy az- az ember, aki nem félt az óriástól, a királytól való félelmében a nyálátcsurgató félkegyelművé alacsonyodik. A hitetlenség egyre mélyebbre húzza Isten emberét. Ákis, filiszteus királya mellett, testőrként Izráel népe ellen kell harcolnia , Dávid odáig alacsonyodik le, hogy felkent királyként "ellenségnek" nevezi a saját népét. Az Úr nyomorúságon, veszteségen és fájdalmon keresztül megérinti Dávid szívét, aki kész megtérni és az Úrhoz kiáltani, és el kezdi keresni az Ő akaratát és az igéből meg tudhatjuk, hogy "erőt kapott Istenétől az Úrtól"

Ábrahám Sárával éhínségbe, egy szükséghelyzetbe került. A szükséget kívánta megoldani azzal, hogy Egyiptomba ment, ahol megijedt attól, hogy az egyiptomiak megölik, és ezért hazudott, és hazugságra kényszeríti Sárát is. Megfigyelhetjük azzal, hogy szükségbe kerülnek, a félelem csapdájába esnek mely csalásba, hazugságba sodorja őket.

A szükséghelyzetekben az emberek két féle módon reagálhatnak. Egyik megoldás az lehet, hogy elkezdenek félni, a másik az, hogy elkezdenek hinni, és a hiten keresztül elkezd munkálkodni a szükségeket betöltő Isten.

Ábrahám beszéde elárulja a félelemét, majd a félelmeinek megfelelően cselekszik, és végül azt láthatjuk, hogy amitől Ábrahám félt, az meg is valósult az életében.

A félelem második forrása a fenyegetettség

Illés, aki a Kármel hegyen dicsőséges győzelmet aratott, megijed Jézabel fenyegetésétől, aki követet küldött hozzá, hogy megüzenje, hogy azt teszi vele, ami a papjaival történt. Illés, aki nem ijed meg a Baál papok tömegeitől, megijed egy asszony fenyegetésétől és szolgáját hátra hagyva elmenekül a pusztába, megfutamodik, hogy mentse az életét. Meghalni készül egy bokor tövében, de Isten szolgálója, egy angyal látogatja meg, aki visszasegíti őt a hit útjára.

"Ne féljetek az emberek gyalázkodásától, szitkozódásuktól ne rendüljetek meg! Mert úgy járnak, mint a ruha, melyet megrág a moly, mint a gyapjú, melyet megrág a féreg. De az én igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzedékről nemzedékre."

A fenyegetés, megfélemlítés és a gyalázkodás, ami ős ellenségünktől, a Sátántól, a hazugság atyjától származnak, az ő módszerei ezek. De az ő negatív beszédeivel szemben mindig ott van Isten kijelentett igazsága, melyet nekünk követnünk kell.

Azt mondja Isten igéje, hogy "Az áldott ember nem fél a rossz hírtől, mert erős a szíve és bízik az Úrban."

A mai világban a médián keresztül főleg a rossz hírek és a fenyegetések kapnak teret, ezáltal a Sátán egyre jobban bénítja meg a félelemmel az embereket, szinte tudatosan építve fel a félelem kultúráját. A Biblia így figyelmeztet Jeremiás 51:46-ban "Ne lágyuljon meg a szívetek, és ne féljetek, ha hírek hallatszanak a földön, ha egyik esztendőben ez a hír járja, a másik esztendőben az a hír, és ha erőszak lesz is a földön, és uralkodó tör uralkodó ellen!"

Nem szabad, hogy meglágyuljon a szívünk, mert akkor megtelik az életünk félelemmel, ehelyett folyamatosan Isten igéjéből kell táplálkoznunk, hogy az élő hit működhessen bennünk minden körülmény ellenére. Ne a rossz híreket hallgasd, hanem az Filippi 4:8 alapján "...ami igaz (azaz a valóságnak megfelelő), tisztességes, igazságos, tiszta, szeretetreméltó, jó hírű, nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!"

Az emberektől való félelem

Saul királyként átlépi azt a korlátot, amit Isten felállított az ő népe életében és ő maga áldozatot mutat be az Istennek. Ebből a történetből láthatjuk, hogy Saul vezetőként félt az emberektől, és ettől a félelemtől irányítva cselekedet, átlépve Isten korlátozását.

A történetből megtudhatjuk, hogy Saulnak ez lett a veszte. Ez a fajta félelem különösen a vezetőket kísérti meg, hogy kilépve az Isten félelemből az emberektől félnek, félnek azok reakciótól, a népszerűtlenné válástól, és nem Istenre hallgatnak, hanem a tömegre hallgatnak. Ebből azonban csak megszégyenülés és bukás lesz!

A 26. versben mondja ezt ki Sámuel: "te megvetetted az Úr igéjét!" Mivel vetette meg Saul? A félelmével! Mert a félelem, ahogy úrrá lett rajta, bűnre vitte, a lázadás és az engedetlenség bűnébe. A szolgai félelem miatt megvetette Isten igéjét, melynek következtében elveszítette a kenetét, a királyságát, rálépett a bukás útjára, és Isten elhagyta őt!

Az emberektől való félelem jó szándékú, kapkodó cselekedetekbe hajszolta melyek, ha nem egyeznek Isten kijelentett akaratával, akkor azt bukás követi. Saul azzal, hogy nem az Isten szerinti jót követte, hanem a nép elvárását, kilépett Isten oltalma alól és mindent elvesztett.

A körülményektől való félelem

A tanítványok Jézussal együtt hajóra szálltak, hirtelen nagy vihar támad, mely a hajót is teljesen elborította. Eközben azonban Jézus aludt, tanítványai odamentek hozzá, hogy felébresszék, és ezt mondták: "Uram, ments meg minket, mert elveszünk!" De ő így szólt hozzájuk: "Mit féltek, ti kicsinyhitűek?" Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és nagy csend lett. Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták:

"Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?"

Amíg a körülményekkel nincs semmi baj, addig a tanítványoknak sincs semmi gondjuk. Azonban ahogy jelentősen romlanak a körülmények, feltámadnak a hullámok és hirtelen viharban találják magukat, a tanítványok szívébe beköltözik a félelem. Jézus ugyan ott van velük, de ők most csak a megváltozott körülményekre képesek figyelni. Felkeltik Jézust, aki azt kérdezi tőlük: "miért féltek - hol a hitetek?" Vagyis azt mondja nekik, hogy a félelem helyett miért nem használjátok inkább a hitetek.

Jézus meg akarja tanítani az övéinek, hogy ne a körülmények uralkodjanak, hanem ők uralkodjanak azokon. A hitem ne a körülményeim függvénye legyen, hanem a hitem által hassak a körülményeimre.

Az Isten munkájától való félelem

A Márk 6-ban olvassuk a gadarai megszállott szabadulását. Az emberek megijedtek Jézus hatalmától, ahogy kiűzte a démonokat, ezt látva az emberek, azt mondták neki, hogy inkább menjen el tőlük, mert nagy félelem lett úrrá rajtuk. A gadaraiak, akik megtapasztalták és látták Isten szabadító erejét, elküldik Jézust, mert megijedtek attól, hogy látták Isten hatalmát működés közben. Hiányzott belőlük az Isten hatalmának való alárendeltség, és nem is akartak megtérni.

Apostolok Cselekedetei 5:12-13 olvassuk, hogy az apostolok által sok jel és csoda történt a nép között, de mások közül sokan nem mertek hozzájuk csatlakozni. Isten szentsége félelmet kelt azok szívében is, akik nem az övéi, de nem egy elkötelezettséget eredményez, hanem meghátrálást. Jézus munkája félelmetes a szentségtelen, bűnös embernek, aki nem akar megtérni. Jézus illetve az apostolok csodái láttán vagy istenfélelem nyilvánult meg, mely a megtérést eredményezte, vagy menekülést váltott ki, mint ahogy Gadarában történt.

A félelemhez való viszonyulás igei alapjai

Az Igéből megismerhettük, hogy Isten azt parancsolja a népének, hogy ne féljen. Nekünk ennek kell engedelmeskednünk, vagyis meg kell tanulnunk a félelemnek ellenállni. Ez azt jelenti, hogy Istennek engedelmeskedem, azaz hozok egy döntést, amelyet először érzelmi és gondolati szinten kell meghoznom azután pedig, a szerint kell cselekednem.

Mózes ezt mondta a népnek: "Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg ma az Úr benneteket! Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket. Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!"

Azzal, hogy a félelem helyett Istenbe kapaszkodok és az Ő ígéreteibe, teret adok annak, hogy Isten győzelemre vezessen.

"Ne féljetek, mert azért jött Isten, hogy próbára tegyen benneteket, és hogy őt féljétek mindig, és ne vétkezzetek!"

Amikor a Sínai hegynél Isten meglátogatja az Ő népét a negatív irányú félelem megtagadására, és a pozitív félelem, az istenfélelem megtartása szólítja fel őket.

Egy nagyon fontos alapelv a Bibliában az emlékezés, ami magában foglalja az Isten csodálatos dolgainak a felidézését, ez által az Isten hatalmának a megerősítését, amikor elkezdünk azon gondolkodni, hogy hogyan tapasztaltuk meg már korábban Isten hatalmát és ezt ki is mondjuk szavainkkal, mint egy megvallást. Akkor ezekből a megvallásokból feléled a hit, mely által meg tapasztaljuk a győzelmet.

A hadviselés szabályai az Ige alapján, aki fél, az menjen haza! Vagyis Isten serege csak akkor győzhet, ha a félelemnek nem adnak helyt, mivel a félelem ragályos, így a többiekre is hatással lehet. Aki fél, az vagy megtér a félelemből, vagy ne is harcoljon inkább.

Isten a gyáva katonákat hazaküldi, hogy győzzék le a félelmüket - nem harcol velük. A lágy szív akadály az ellenség feletti győzelemben. A lágy szív megengedi magának, hogy mindent megmagyarázzon illetve, elfogadja a mások magyarázkodásait.

A félelem, amint már korábban tanulmányoztuk, újabb bűnöket hív maga mellé, aminek megalkuvás és vereség lenne a következménye.

Az Ige elénk tárja, hogy Isten jelenléte oltalom, ahol nincs félelem.

A biztatás: "ne félj!", az Úr és az ő angyalainak szinte állandó kísérője mind az Ó-, mind Új Szövetségben.

A Bibliában annyiszor van benne a " Ne félj", vagy "Ne féljetek", ahány nap van az esztendőben. Mintha minden reggel azzal akarna felkelteni és életünk aznapi útjára elbocsátani mennyei Atyánk, hogy fülünkbe súgja: Ne félj!

Az Ige bátorságra buzdít a félelem helyett.

Isten nem csak azt parancsolj meg, hogy ne féljünk, hanem azt is parancsba adja, hogy legyünk bátrak. A félelem ellentéte a bátorság. Isten utasítása szerint: aki győzni akar, annak nem csak félnie és rettegnie tilos, hanem erősnek és bátornak kell lennie. A bátorság nem az érzelmeink függvénye, hanem sokkal inkább az érzelmeink függenek a bátorságunktól, mert a bátorság egy nagyon motiváló erő.

Az istenét ismerő nép felbátorodik és cselekszik! Nekünk Ő oldalán nincs mitől félnünk, mert tudjuk, hogy Vele minden lehetséges.

A félelem legyőzéséhez meg kell tanulnunk a láthatatlan, isteni dimenziókra emelni tekintetünk. Mert amíg csupán csak fizikai síkon mozgunk, és érzékelünk, még van létjogosultsága életünkben a félelemnek. De ha a mennyei dimenziókat is látjuk, akkor már nincs okunk félni. A félelmek pontosan azért tudnak úrrá lenni az emberen, mert leveszik a tekintetünket a mennyei, isteni dimenziókról, és elkezdik a félelmeket gerjesztő dolgokat figyelni.

A félelem miatt emberek sokszor nem képesek dolgokat elkezdeni, vagy ha el tudták kezdeni, elbátortalanodnak és feladják terveiket, álmaikat és visszavonulnak. Dávid azt mondja Salamonnak: Isten nem hagy cserben! Csak ne félj, és ne rettegj, és akkor be is tudod fejezni azt, amibe belekezdesz! Ne félj, Isten soha nem hagy cserben.

Ézsaiás 54:4 még kiegészíti ezt az ígéretet: "Ne félj, mert nem vallasz szégyent, ne pironkodj, mert nem ér gyalázat!"

A félelem elleni küzdelemben egy újabb eszköz Isten igéjének a tanulmányozása és a vele való őszinte imaélet. Minél komolyabb és mélyebb az Istennel való kapcsolatunk, annál kisebb a félelem esélye az életünkben.

Ha félsz, hívd Jézust, mert az ő jelenlétében, már nincs okod a félelemre.

Választanod kell: félsz, vagy hiszel?

Az ember legmélyebb félelme a szenvedéstől és a haláltól való félelem. De aki hittel le tudja győzni minden félelmét, még ezeket is, azt Isten felemeli, megjutalmazza, és mennyei perspektívákat nyit meg az életében.

Összegzés

A félelem alapvetően Isten teremtett rendjében egy pozitív dolog, mely arra szolgál, hogy kialakuljanak az emberek életében a természetes gátlások, korlátok, védelmi reflexek. Ahogy korábban tanulmányoztuk az istenfélelmet, amely egy helyes, egészséges félelem, melyet inkább tiszteletnek neveznék. Egyetlen gondolatban összegezve a Biblia tanítását erre vonatkozólag: ha "féled" Istent - azaz tiszteled - akkor nem kell félned mástól, mert Isten olyan kereteket teremt az életednek, amelyben a pillanatnyi érzéseidtől függetlenül biztonságban leszel és fejlődhetsz.

Teremtőnk jól tudta azt, hogy az emberiségnek szüksége van egyetemes és objektív vezérelvekre, amelyek biztonságos határokat szabnak, amiken belül mindenki szabadon mozoghat, de közben védelemben is maradhat. Általában a törvényi és állami keretek is ezt a célt próbálják betölteni. Azonban ha nyomon követjük azok alakulását, akkor látnunk kell, hogy az emberek ezt sokszor saját jó létüket keresve újra és újra kedvük szerint átírják. Hogy mit szabad és mit nem mindig társadalmi és morális korlátok szabják meg - amik azonban koronként és kultúránként eltérőek, sőt, a mai posztmodern nyugaton totálisan relatívvá és szubjektívvé váltak. Vagyis mindenkinek joga lett saját morális törvényeket felállítani, aminek a nevében azt tehet, amit akar. Ez tulajdonképpen a káosz lényege, társadalmi szinten. Amikor megszűnnek az egyetemes elvek, morális korlátok, és mindenki önmagára hivatkozik, mint a végső igazság forrására.

Keresztény emberként nekünk azt kell képviselnünk, hogy Isten törvényei ezek az egyetemes, időtálló és objektív keretek, amelyeken belül kell mozognunk. Isten gyermekeként már tudjuk, hogy csak ezeket megtartva élhetünk értelmes, gazdag és egymást gazdagító életet, a másik veszélyeztetése nélkül, illetve a másik építése és segítő formálása által. Azonban még egy alapvető fontosságú dolgot meg kell tanulnunk: hogy hol a mi szabadságunk vége hívő emberekként? A szabadságunk határa a bűn. A bibliai értelemben a bűn, lázadás Isten ellen. Amit meg kell érteni itt, az egy nagyon fontos bibliai alapelv: a bűn Isten szemében egy kategória, vagyis sokkal inkább egy állapot, amibe beleszületünk. A bűnösségünk bibliai szempontból nem a bűnös tetteinket jelenti, hanem az Istentől való elszakított állapotunkat.

Sajnos a kor szellemének, a liberalizmusnak sok esetben a keresztényekre is igen komoly befolyása van. Nem tekintik bűnnek, Isten parancsainak az áthágását és elbagatellizálják a vétkeket, saját kedvük szerint felülírják Isten törvényeit, ezáltal az Istennel való közösséget a minimumra csökkentik, vagy akár teljesen Istentől elszakadva élnek saját kedvük szerint. Ezek az emberek kikerülnek az ősbizalom állapotából, az isteni védelemből. Sok esetben tanúi lehetünk annak, hogy a magukat kereszténynek vallók is a vakmerőség állapotában élnek, amiatt, hogy az életükből teljesen eltűnt az Istentől való félelem. Jézus rávilágít arra, hogy mitől féljünk, és mitől ne féljünk.

"Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában."

Az istenfélelem minden más félelmet eloszlat: "Velem az Úr, azért nem félek, mit árthat nékem az ember?"

Tehát ha félsz attól, amitől kell, nem kell félned attól, amitől nem kell! A helyes félelem a tisztelet. A negatív irányú félelmektől megvédő korlátok és elvek tisztelete az isten szavának és személyének a tisztelete. Tehát a félelem egy pozitív dolog Isten rendje szerint. Azért válik a félelem betegessé, mert az ember pont azoktól nem fél, amitől kellene.

Mivel nem légüres térben élünk, hanem kapcsolati hálóban, óhatatlanul hat ránk a környezetünk, illetve mi is arra. Ha tehát a környezetünk tiszteletlenül és vakmerően viselkedik, nekünk különösen gondot kell arra fordítanunk, hogy a tömeg elvadult folyama minket ne sodorjon magával.

A mai kor embere a félelmeit elnevezi depressziónak, szorongásnak, pánikbetegségnek, különböző fóbiáknak, melyre tablettákat szed, terápiákra jár - csakhogy a félelem nem múlik el. Mert a félelem forrása az Istentől való elszakadás, azaz a bűn a hitetlenség és az abból fakadó engedetlenség.

A Biblia arra buzdít, hogy ne féljünk, de ennek csak az Istennel való közösségben tudunk eleget tenni. Jézus is csak a megváltottaknak mondja, hogy ne féljenek. Az Isten nélküli, megváltatlan embernek nincs reális alapja a félelem nélküli életre.

Az Istenbe vetett hit Isten munkáját, a félelembe vetett hit a Sátán munkájának ad teret. A félelmen keresztül meglopja a Gonosz a békességünket, a reménységünket, a hitünket, és ez által korlátozza az engedelmességünket és befolyásolja a cselekedeteinket is. Nem könnyű megszabadulni a félelmekből. A félelemből való szabadulás útja a megtérés és az Istennel való megbékélés útja, az Isten szeretettével való beteljesedés és a hit útja. Jézus azért jelent meg, hogy az ördög munkáit lerontsa.

Terápiás lehetőség az evangéliumi pasztorálpszichológia szerint

Kauzális terápia (oksági gyógymód)

Mivel az ember nem csak test, elme és érzelem, hanem szellem is, ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül a terápiák során. " És a békesség Istene szenteljen meg titeket egészen, hogy Isten feddhetetlenül őrizze meg egész szellemeteket, egész lelketeket és egész testeteket a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére."

" Pascal, a nagy francia filozófus egyszer kijelentette, hogy minden ember szívében van egy Isten alakú vákuum, amit senki más nem tud betölteni, csak maga Isten. Ez a hiányérzet hajtja az embert állandóan, hogy megtalálja identitását és békességét. Lehetetlen igazi, tartós elégedettséget elérni csupán az elmén, az érzelmeken vagy a testen keresztül!"

Ez a szellemi űr keletkezése a bűnbeeséssel egy idejű és a Biblia halálnak nevezi. Ugyanis Ádám és Éva lázadásának a következményeként bejött az emberiség életébe Isten büntetéseként a szellemi halál. Ez a szellemi halál azóta az emberiségben nemzedékről nemzedékre átadódik, emiatt csak átmenetileg lehetséges öröm, békesség megélése, de tartós megoldást az emberek problémájára csak az Istennel való megbékélés adhat.

Mivel az ember test, lélek és szellem emiatt ugyanúgy, ahogyan vannak testi, lelki szükségei vannak szellemi szükségei is, ami az istenkeresésben nyilvánul meg. Fontos szem előtt tartanunk a terápia során, hogy az embernek azt a részét, ami tulajdonképpen stabilizálja és motiválja magát a teljes embert, működésbe kell helyezni. Tim Lahaye könyvében egy négy hengeres autóval hasonlítja össze az ember működését, amiből ha az egyik henger nem üzemel, vagyis csak három hengerrel erőlködik, mivel a szellemi természete még halott, nem működik. Erre a megoldás a szellemi "henger" üzembe helyezése, vagyis újjá kell születni.

Megtérés - Be kell fogadni Jézust, a Krisztust

A félelem rabságából a második Ádám által kerülhetünk ki, aki váltsága által visszaszerezte az emberiségnek azt, amit az első Ádám elvesztett. Ádám belevitte az emberiséget a félelem birodalmába, a szellemi halálba, amiből csak Krisztus megváltása tudja kivezetni a szükségben lévőt. " Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy a halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt. És megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak."

"Jézus elhozta közénk "Isten országát", Isten országa Isten uralkodását jelenti, annak tényét is és terét is egyszerre. Az evangéliumra adott válaszunkkal egyik uralomból a másik uralomba lépünk át: a gonoszság és igazságtalanság uralmából a megigazulás királyságába." Isten uralmába való belépés első mozzanata a megtérés, mellyel tulajdonképpen elfogadjuk Isten ítéletét az állapotunkról, és kinyilvánítjuk, hogy szükségünk van rá.

A megtérés - egy belső döntés arról, hogy személyesen megragadjuk Isten helyreállító elgondolását az életünkre nézve - ez a döntés konkrétan azt jelenti, hogy irányt változtatunk, azaz hátat fordítunk addigi életünknek, odafordulunk Istenhez és átengedjük az irányítást neki. A megtérés az elme olyan mélyreható változása, amely el kezdi átalakítani viselkedésünket, személyiségünket.

Nikodémusnak, azt mondta Jézus, hogy újjá kell születnie, vagyis szellemileg meg kell születnie. Az újjászületés alapja, hogy az illető embernek személyesen be kell fogadnia Jézus Krisztust Urának és Megváltójának, ami által megkapja azt a hatalmat, hogy Isten gyermekeként győzelmet vehet az érzelmi problémáin.

A kezdeti megtérést további megtéréseknek kell követnie, Istennel való őszinte kapcsolatunkat a folyamatos megtérés kell, hogy jellemezze, ami azt jelenti, hogy ha bármikor elhajlunk az isteni úttól és bűnt követünk el, abból meg kell térnünk, vissza kell térnünk az Úrral való közösségre, tisztaságra.

A kauzális terápia részeként meg kell keresnünk, hogy mik azok a gátlások, amiket mi áthágtunk, Isten rendelkezését figyelmen kívül hagyva?

"Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg"(Jel. 2:5)

Meg kell keresni azokat a pontokat az életünkben, amikkel elhajoltunk az Isten által felállított mércétől, azaz átléptük a védelmünkre felállított korlátokat, gátlásokat.

A tisztelet - szeretet gátlásának a helyreállítása

Jézus a szeretet parancsolatait hagyta ránk." Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes elmédből... és szeresd felebarátodat, mint önmagadat."- ez a nagy parancsolat.

Nem csak a mai ember, de a mai egyház krízise is az istenfélelem krízise, azaz az Istentől való félelem elvesztése. Napjainkban igen aktuális a szeretet és a tisztelet kérdésének áttekintése. Megvizsgálhatjuk ezt az emberi vonatkozásokra nézve, hogy például tiszteli-e a szülőt a gyermek, a gyermeket a szülő, az idős embert a fiatal, a férfi a nőt stb. De talán fontosabb elgondolkodni azon, hogy Istent féljük - azaz tiszteljük-e? Vagy szeretjük-e egyáltalán? Azt mondja Isten Igéje: "Hogyan szeretheti az ember az Istent, akit nem lát, ha nem szereti felebarátját, akit lát?" (1Jn 4,20), és ebben a megállapításban az első kérdésre is ott van a válasz. Hogyan tisztelheti az ember Istent, ha felebarátját sem tiszteli? Tudjuk, hogy a tisztelet és a szeretet szorosan összetartozik. Hiába érzünk szeretetet valaki iránt, ha nem tiszteljük emberségében, az már akkor nem is nevezhető szeretetnek. Jézus ebben is példát mutatott nekünk azzal, ahogy ő tudta tisztelni az Isten képmására teremtett embert a halászban, a vámszedőben, a bűnös asszonyban. Akkor tudunk valakit igazán szeretni, ha készek vagyunk tisztelni is őt.

Csak az alázatos szívű ember képes félni Istent és tisztelni a másik embert. Jézustól tanulhatjuk meg ezt is. "Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok" - bátorít minket, ígéretet is fűzve a biztatáshoz: "és megnyugvást találtok lelketeknek".

Féld az Urat - tiszteld atyádat és anyádat! Vissza kell kerülnünk az Isten által felállított korlátok közé. Isten azt várja az övéitől, hogy tiszteljék és szeressék az Istent és embertársaikat. Akit valóban szeretünk, azt féljük, és tiszteljük. Nem akarjuk őt kisajátítani, nem törekszünk arra, hogy fölébe nőjünk, és nem azért szeretjük, hogy teljesítse kívánságainkat és vágyainkat.

A ma emberének a szeretet valamennyire még értéket képvisel, de a tisztelet egyre jobban kezd elcsépeltté válni, vagyis szeretni még csak megpróbálunk valahogy, de vajon tiszteljük is, akit szeretünk?

A1Jn 4,18 kijelentése "a szeretetben nincs félelem", a szolgai félelemre vonatkozik. Az istenfélelem tökéletes példáját maga az Úr Jézus adta, amikor halálfélelmét a mennyei Atya iránti fiúi szeretet istenfélelmével győzte le.

Az istenfélelem megfontolttá és éberré tesz, emiatt a bűn elkerülésében nagy segítség. Megadja az Istennek járó imádatot és tiszteletet. Megóv az ítélkezéstől, mely kizárólag Istent illeti meg. Aki féli az Istent az, az Istenért minden áldozatra kész.

A hitetlen ember magabiztossága egy olyan fajta félelem-nélküliség is, amit nem tanácsol a Biblia. Jézus példázatai között tanít egy hamis bíróról, aki azt mondja magáról: Jóllehet Istent nem félem, és embert nem becsülök...(Lk. 18,4). Napjainkban is találkozunk ezzel a szemlélettel, hogy valaki azt mondja magáról, én vagyok én, mindenki úgy fogadjon el, ahogy vagyok és természetesen mindenki hozzám igazodjon. Ma elég népszerű ez az egyébként üres magabiztosság. Ez a modern és sokakat megtévesztő viszonyulás a divatos önbizalom, aminek semmiképpen sincs jó gyümölcse, amiből természetesen nem fakadhat sem türelem, sem jóság, sem pedig erkölcsi tartás, csak a mások lebecsülése és kritizálása. Istent nem félek, embert nem becsülök -ezek a dolgok tényleg összetartoznak egymással, Istent nem félni, és embereket lebecsülni. Aki nem tud félelemmel és reszketéssel (Fil.2,12) megállni az Úr előtt, annak vissza kell találnia Jézus Krisztushoz, az élő Megváltóhoz, hogy átélje, vagy újra élje: "Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!"

Tisztaság helyreállítása

Egyik gátlás, amit mindenkinek ki kell építenie, hogy a nemi életnek csak a házasságon belül van helye. A nemiséggel kapcsolatosan a társadalmi felfogás ma nagyon liberálissá és megengedővé vált. A társadalmat megfertőzte a személytelen szexualitás, ami már elfogadott dolog a kapcsolatokban, így az ellene való harc régimódinak van feltüntetve. Sok magányos ember kétségbeesésében a szexualitásba menekül, de tudjuk, hogy ebből nem fakad szeretet. A magányos embernek szeretetre van szüksége, de a szeretet teljes személyt, teljes odaadást kíván, amire a félelmekkel küszködők képtelenek. A szeretet nélküli szexualitás leépít és akadály abban, hogy az ember önmagán túlnőjön. A személytelen szexuális kultúra a valódi házasság legnagyobb akadálya. A házasságon belüli nemi kapcsolat Isten képmását tükrözi vissza, a férj feleség kapcsolata, azt a szerelmet hivatott bemutatni, amelyet Krisztus napjainkban kitölt az egyházra. A szexualitás nemcsak Istennel való kapcsolatunkat mutatja be, hanem elfogadottan fontos és szerves része az emberi természetnek. Isten az embert szexuális vágyakkal teremtette, nemiségünket nem kell elfojtanunk, de fontos, hogy a szexualitást illetőleg is ugyanúgy, mint minden más területen Isten elgondolása szerint felelősséggel és tisztán éljünk. Vissza kell térnünk az Isten által felállított normákhoz a szexualitás terén, kiépítve azokat az egészséges gátlásokat, amiket Isten az övéi számára előír. Ilyen például, hogy a szexualitásnak kizárólag csak a házasság keretei között van helye, illetve, hogy a szexualitás fő alapelve a szeretet kell, hogy legyen.

Az őszinteség helyreállítása

A kommunikációnkat megfertőzi az, hogy "dupla fenekű" üzeneteink vannak. Más van a felszínen, mint amit valójában gondolunk, szerepet játszunk, és nem merünk önmagunk lenni. Eric Berne: Emberi játszmák című könyvében, azt tárja elénk, hogy a társas viszonyokat az úgynevezett játszmák határozzák meg. Berne szerint " A játszma lényege a kibontakozás, illetve a nyereség. Az előkészítő lépéseknek az a legfőbb funkciójuk, hogy megteremtsék a helyzetet a nyeréshez". Az emberek annyira a saját érdekeiket képviselik, hogy emiatt minden körülmény között az a céljuk, hogy ők kerüljenek előnyös helyzetbe, akár a többiek rovására is. Nekik legyen igazuk és, hogy az ő érdekeiket helyezzék előtérbe a többiekével szemben. A szocializáció nagyrészt abból áll, hogy elsajátítjuk környezetünk nemzedékről-nemzedékre szálló játszmáit. Az emberek kölcsönhatásban élnek egymással. Teljesen egészséges és természetes állapot, ha igyekszünk hatni másokra, és valamilyen reakciót kiváltunk a környezetünkben élőkből. Ez persze lehet negatív és pozitív is, attól függően, hogy miként közeledünk a többiekhez. Berne azokat a stratégiákat nevezi játszmáknak, amikor a környezetünkben élőkből kiváltjuk a várt reakciót. Ez persze semmiképpen nem tévesztendő össze az őszinte beszéddel, amikor nincs más célunk, csak feltárni és megosztani a másikkal lelkünk legmélyebb titkát, örömét, fájdalmát. A gyermekek esetében gyakran megfigyelhetjük, hogy úgy próbálják felhívni magukra a szüleik figyelmét, hogy sírnak, hisztiznek, vagy éppen belebeszélnek a felnőttek társalgásába. Nos, ezekre a kisded trükkökre érdemes jól figyelni, és még idejében elmagyarázni gyermekünknek, hogy mennyire igazságtalan velünk, mi ezt sosem tennénk vele, s kérjük meg, ő se tegye máskor. Az a gond, ha a gyermekek éppen szüleiktől tanulják meg a zsarolás technikáját.

Az igazmondás, őszinteség gátlását vissza kell állítanunk. hogy ne rejtetten, nyereségvágyból, játszmát játszva kommunikáljunk. Ha a gátlások a helyére kerülnek, akkor az emberek kiszámíthatóak lesznek, akik őszintén önmagukat adják és felvállalják. Milyen lenne a világ, ha a gátlások működtetve lennének mindenki által. Milyen jó, amikor a másik nemnek nem kell tőlem tartania, mert kiszámítható vagyok a viselkedésemben.

A félelmek legyőzésének a módja, hogy éljünk Isten szerinti életet. Isten itt nagyon egyértelműen elmondja, hogy ne féljetek, hanem helyette ezeket tegyétek: mondjatok igazat egymásnak, ne hazudjatok, legyetek igazságosak egymással, ne is tervezzetek semmi rosszat egymás ellen. Vagyis ha félelem nélkül szeretnél élni, akkor élj tiszta szívvel, vagyis a motivációid, a szándékaid, a beszéded, és cselekedeted legyen szent és tiszta.

A terápia lényege tehát visszakerülni az ősbizalomba, amire az Isten az embert megteremtette. Helyreállítjuk az Istennel való kapcsolatunkat, kommunikációnkat, ami a bűn miatt megszakadt, és tudatosan újra kiépítjük a gátlásokat, amiket áthágtunk a kor szellemének hatása miatt.

Az ősbizalom helyreállítása

Jézus Krisztus helyre tudja állítani az ősbizalmat. Az Ő halálának váltságával leomlott a bűn elválasztó fala az emberek és Isten között. Jézus Krisztus az út az Atyához, Ő a közbenjáró ember és Isten között. Diadalát, ha megragadjuk, akkor átélhetjük életünkben Isten helyreállító munkáját, mely által visszanyerhetjük a szabadságunkat, bekerülhetünk az Isten oltalmába. Ha az életünk részévé válik az Isten tisztelete, a szent félelem, akkor fokozatosan felépül az ősbizalom a szívünkben. "Jézus Krisztusban való szabadulás megfelel egy olyan kezelésnek, amely a bajok gyökeréig hatol: felismerteti és eltávolítja."

Az Igéből azt láthatjuk, hogy az újjászületett ember szívéből egy csapásra nem szorul ki a félelem. Pál apostol Timóteust úgy utasítja, hogy erősítse meg magát a félelemmel szemben: "Szítsd fel magadban az Isten szellemi ajándékának tüzét, amely a kézrátételem által van benned. Mert nem a gyávaság szellemét adta nekünk az Isten, hanem az erőnek, a szeretetnek és az önuralomnak szellemét."

János apostol úgy fogalmaz levelében: "Abban lett teljes a szeretet bennünk, hogy bizalmunk van az ítélet napját illetően... A szeretetben nincs félelem, mert a tökéletes szeretet kiveti a félelmet..." (1Jn 4:17-18) Az apostol szerint ott van félelem, ahol az ember még tart a büntetéstől. Tudjuk azt, hogy akinek bűnei meg vannak bocsátva, annak már nincs oka arra, hogy féljen a büntetéstől. Ugyanakkor a bűn korábbi rombolásának a következményeként még előfordulhat a szívben félelem, melyből úgy lehet teljesen felszabadulni, hogy hit által egyre jobban megtelünk, Isten gyógyító és helyreállító szeretetével, mely kiűzi a félelmet.

Az istenfélelemnek mintegy jutalmaként a szívünk békességre jut. Ha egész életünk az isteni akaratnak van alávetve, mennyei nyugalom költözik a lelkünkbe. Érvényes lesz ránk a Szentírás ígérete: "Boldog ember, aki féli az Urat, akinek öröme telik törvényében." Aki az Urat féli, semmitől nem retteg. Az istenfélelem megszabadít bennünket minden földi veszélytől való rettegéstől. Az Úr félelme az erő forrása. Aki Istent féli, annak semmi mástól nem kell félnie. A történelem minden egyes vértanúsága ezt bizonyítja. A hőslelkű mártírok mélységesen istenfélők voltak, és ezért nem rémítette meg őket semmilyen kín.

Megfigyelhető, hogy ez fordítva is működik: aki nem féli Istent, ezer kis bálványtól retteg. A ma emberére a hitetlenség, szabadelvűség a jellemző. Tanúi lehetünk annak, ahogy sokan semmit sem hisznek, mégis mindentől rettegnek. Ahogy lecsökken az istenfélelem, növekszik az emberektől való rettegés. Mert a bizonytalanság újabb és újabb félelmek bölcsője. Félnek a környezetük véleményétől, a csípős, cinikus megjegyzésektől, félnek attól, hogy lemaradjanak, és ne legyenek elég modernek, nincs bátorságuk felvállalni a hitüket, kilógni a sorból, és ezért inkább beleolvadnak a tömegbe.

Annak lehetünk a tanúi, hogy sajnos nagyon sok keresztyén ember sem féli már az Urat. A liberális nézetekkel felcserélik a hitüket, a modern tömeg-média hatása nyomán inkább félnek a "felvilágosodott" emberek nemtetszésétől, mint Teremtőjüktől.

A teljes szabadsághoz egyetlen út vezet, miképpen az életre is, s ez az emberért meghaló Isten útja. Csak az Ő "isteni", feltétel nélküli szeretete képes arra, hogy ledöntse a félelem korlátait, hogy letörje a bilincseket, amelyek megkötnek. "Az igazi szeretetben nincsen félelem" - írja János apostol. Ha nem félek, szabadságomat többé semmi nem korlátozza.

A hit és a szeretet Istenbe van belegyökerezve és a Jézusban található irgalmának és kegyelmének a lényege. Bele kell gyökereznünk és meg kell alapozódnunk a szeretetben ahhoz, hogy a hit megnyilvánuljon bennünk.

Ha minden körülmény között tisztelem és szeretem Isten, akkor a politikai-, társadalmi-, anyagi helyzetemtől függetlenül tudom szeretni ezt a világot, s ebben a világban önmagamat - ez az igazi szabadság. Akkor számomra a megalázottság, az anyagi javak hiánya, a magány érzése nem korlát már, mert a szabadság a szívemben van, s ezt a világot a szívemen keresztül élem meg. Az ember szíve azonban tisztátalan. Bűnbe születtünk, s bűnössé tesz a társadalom, a kultúra, a tudomány, a régi és az új mítoszok; de bűnössé tesz a gyermekkor, az iskola, a család is. Szívünket csak Krisztus golgotai vére moshatja tisztára. De ahhoz, hogy elnyerhesd ezt az "isteni szabadságot", önként fel kell adnod emberi szabadságodat. El kell felejtened a szabadság emberi fogalmát. Hiszen új életed azzal kezdődik, hogy teljes valódat alárendeled egy felsőbb hatalomnak. És mégis, egyedül ez a függőség adhatja meg az igazi szabadság érzését.

1 János 4:18. "A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet,
Mert, a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben"

Jézus szeretetet hozott el ennek a világnak, a mi békességünkért, és örömünkért nagy árat fizetett, nekünk ezzel az önzetlen krisztusi szeretettel kell folyamatosan betöltekeznünk, mely kiűzi a félelmet. Krisztus szeretete képes levenni rólunk a saját énünk terhét, segít ki kerülni a saját erőnkből való küzdelmünkből. Ezáltal a krisztusi szeretet által leszünk képesek megtisztulni az önzőségünkből és belekerülni az isteni elrejtettségbe.

A félelemből való szabadulás útja, hogy megbízunk Istenben, az Ő Igéjében, aminek segítségével hit által lehetséges győzni.

Jézus azt mondta:"Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom nektek. Nem úgy adom én nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen."

Meg kell változnia a gondolkodásunknak

"Változzatok el a ti elmétek megújulása által"

Az ember értelme arra rendeltetett, hogy Istentől kapott hatalommal átalakítsa a fizikai világot. Ádám a bűn miatt elveszítette ezt a képességét, de Jézus az ő váltságával újra megnyitotta a menny kapuját az emberiség előtt.

Minden nap egy választási lehetőség a számunkra, hogy az élet fájáról vagy a jó és gonosz tudásnak fájáról eszünk. Választhatjuk azt, hogy Krisztusban és az ő királyságában élünk, vagy azt, hogy a jó és a gonosz az igaz és a hamis tudásának a világában maradunk.

Tudjuk, hogy a gondolkodásmód a legnagyobb akadály a valóság megértésében. Az ádámi makacs öntudat a zavaraink forrása, a félelem és a hitetlenség által formált gondolatokat el kell utasítanunk, foglyul kell ejtenünk, mert ezek nem Krisztustól, hanem Ádámtól erednek. Az Ige azt mondja, hogy ahogy bár Ádámban mindnyájan meghaltunk, de Krisztusban mindnyájan megelevenedünk. Jézus megalapította a Földön a mennykirályságát, de ez csak Krisztus által érhető el. Akik Ádámban megrekednek, és nem kerülnek be Krisztusba az újjászületés által, azoknak a királyság megfoghatatlan, elérhetetlen marad. A megtérés tulajdonképpen a gondolkodásmódunk megváltoztatását jelenti "Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus." Isten királysága megfoghatatlan a természetes értelem számára, de átformálja a valóságot a kézzel fogható dolgoktól a hitbe.

"A menny királysága nem egy fizikai hely, hanem Krisztus értelme." Sok embernek az az alapproblémája, hogy eljut ugyan az igazság, ismeret szintjére, de az értelme még mindig Ádámhoz kötődik, emiatt a Szent Szellem nem tud teljes uralomra jutni benne, hogy elvezesse őket a teljes igazságra, ami szabaddá teheti őket.

Mózesről azt olvassuk az Igében, hogy olyan módon akarta "ismerni" Istent, ahogy a férj és feleség ismerik egymást, amikor egy testté lesznek. Akik Krisztusban vannak, azok egy intim kapcsolatban vannak Istennel, egy naponkénti élő közvetlen meghitt kapcsolatban. Isten ismeretére a szeretet útmutatását követve lehet el jutni. Azok, akik újjászületnek és bele keresztelkednek Krisztusba, azok Krisztus tudatúak lesznek. Amikor pedig Krisztus Szent Szellembe merít be minket, akkor el kezd Isten Lelke vezetni.

Az evangéliumi identitás tudat felépülése

A félelem elleni küzdelemben fontos a helyes identitás-tudat kialakulása. Tudnod kell, hogy ki vagy és kihez tartozol. Mindig szem előtt kell tartanod, hogy ki vagy te Jézus Krisztus által! Tudnod kell minden körülmények között, hogy értékes vagy, Isten szeretett gyermeke vagy! Ha tudod, ki vagy, akkor nincs mitől félned. Csak az evangéliumi identitás nélküli embert képes a Sátán könnyen tőrbe csalni, befolyásolni, kifosztani. Sajnos sok keresztény szenved önértékelési problémával, és emiatt tele van az élete mindenféle szorongásokkal és félelmekkel, mert még nem vették birtokba az istenfiúi identitásukat és örökségüket.

"Akiket pedig Isten lelke vezérel, azok Istennek fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiálthatjuk: Abba, atya!"

A Léleknek kell bizonyságot tennie bennünk, a szellemünkben és nem szabad hagyni, hogy a pszichénknek irányítson. A lelkünk ugyan érzi a félelmet, de újjászületett emberként képesek vagyunk megharcolni, hogy ne az érzéseink irányítsanak bennünket.

Szabadulás hit által

A szabadulás útja az Ige alapján az, hogy meg kell ismernünk Isten igazságát. "És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket"

Isten igazságaihoz a hit a kulcs. A hitünk a valósághoz való viszonyulásunk. A tényekhez kapcsolt jelentések, amelyek rajtunk múlnak. A cselekedeteinket mindig a viszonyulásaink határozzák meg, melyet a gondolkodásmódunk táplál. És ha a gondolkodásunk a félelem rabságában van, akkor torzulások alakulnak ki, melyből a gyanakvás és a bizalmatlanság erősödik meg, mely teljesen ellentétes a hittel. Ha az ember elkezd félni, egyre többet gondolkodik azon, amitől fél, és meg is osztja másokkal, kibeszéli, s ez által egyre jobban a félelem hatása alá kerül. A hit szeretet által működik. Mindennap szembenézünk olyan dolgokkal, melyek kétséget, és félelmet okozhatnak az életünkben. A hit útja - elkezdjük magunkat és helyzetünket Isten szerint látni - a hit szavait szólni, azaz az Igét megvallani, mely által átvezetjük szívünket a bizalmatlanságból a bizalomba, vagyis a rabságból a szabadságba. Ha hitben járunk és szeretetben élünk, akkor a szívünk kiüresedik a félelemtől, aggodalomtól.

Tehát a hit nem a láthatókra néz (azaz az okokra, ami a félelmünket gerjeszti), hanem Jézus Krisztusra a hit fejedelmére fókuszál és, ezáltal a reménylett dolgokból valóságot hoz létre az életünkben. Fontos, hogy nem arra nézzünk, amit le akarunk győzni, hanem arra, aki már legyőzte mind ezeket. A krízis helyzetekben a belső meggyőződésünkből kell szemlélnünk a dolgokat. Nagyon fontos alapelv a válság helyzetekben, hogy mit beszélünk, mivel bátorítjuk magunkat, mit vallunk meg a hit beszédeit vagy a félelem szavait?

A félelem mentesség feltétele a hit növekedése, mely mintegy kiszorítja a félelmet az életünkből.

2.Timótheus 1/7." Mert nem a félelem szellemét adta nékünk az Isten, hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak szellemét"

A ma emberének, még a keresztyéneknek is nagyon sok problémájuk van a félelem miatt, mert a félelem beleszorul az emberek szívébe, ami visszatartja őket a hit teljességétől és attól, hogy birtokba vegyék azokat a szellemi örökségeket, melyeket Isten az övéinek adott.

Az új életnek a titka abban rejlik, hogy meghalunk önmagunknak, hogy Krisztus szabadon élhesse életét rajtunk keresztül. Soha nem lesznek szabadok azok, akik azért akarnak szabadok lenni, hogy továbbra is egy én központú világban éljenek.

A választás hatalma

A félelem hulláma árasztja el folyamatosan az emberiséget, ez alól az egyház sem kivétel. Az emberek a védekezésbe menekülnek, a saját boldogulásukért küzdenek a szeretet helyett. Önmaguk megtagadása helyett törekvéseik arra irányulnak, hogyan lehetnek sikeresek, hogyan győzhetnek, és emiatt csak önzően magukra koncentrálnak.

A mai ember legnagyobb bűne, hogy nem tud szeretni, emiatt félelem tölti be mindannyiuk szívét. Nem lehet szentségben élni a szereteten kívül. Az egész teremtett világ nyög, várják, hogy megnyilvánuljanak Istennek fiai. De a keresztyének túl elfoglaltak, leterheltek, s szinte nincs is idejük könyörületesnek lenni. Ha megismerjük az Isten tökéletes szeretetét, akkor szembesülünk azzal, hogy a mienk milyen töredékes, és igazán elkezdünk vágyni arra, hogy Isten töltse be a szívünket az ő tökéletes szeretetével, mert egyedül ez az, ami képes felülírni a félelmeket.

Láthatjuk azt, hogy a félelem falat épít az emberek köré: a lehetetlenség és tehetetlenség falát.

A félelem legyőzésének módja, hogy Istent és az embereket jobban szeretjük, mint a félelmeinket vagy bármi mást. A félelemmel mindenkinek egyedül kell megküzdenie, olyan módon, hogy él az Istentől kapott választás hatalmával, és azt választja hittel, amit Isten az ő végtelen szeretetével már ennek érdekében megtett. Jézus Krisztus teljes diadalt aratott a kereszten, a hívő embernek csak meg kell ragadnia hit által azt a győzelmet, amit már Jézus megszerzett. A félelem akadályoz abban, hogy belépjünk Isten királyságába. Hittel bele kell állni az isteni igazságokba, és az Isten fegyverével a szeretettel ellene kell állni a Sátán fegyverének, a félelemnek.

A félelem legyőzéséhez bátorság kell. Úgy lehet legyőzni, ha hatalommal szembenézünk a félelmekkel és nem menekülünk előle, hanem "beleugrunk" abba a helyzetbe, amitől félünk. Megtapasztaljuk, hogy akik már legyőzték a félelmeiket azokra nem hat már a fenyegetés.

Isten mindenkinek egy drága ajándékot adott, amivel még az angyalok sem rendelkeznek, ez a választás hatalma. Választhatom az életet a halál helyett, a hitet, a szeretetet a félelem helyett, a megbocsátás útját a leépülés helyett. Választhatom a változást, az isteni megoldást a saját erőlködésem helyett.

A szabad akarat Isten csodálatos ajándéka az ember számára, amit még maga a Teremtőnk is tiszteletben tart. Fontos tudnunk, hogy hatalmat kaptunk Jézus Krisztus által, éljünk ezzel a hatalommal, a félelemmel szemben is.

Az emberi érzelmek széles skáláját megtapasztalhatod és megismerheted, ha velünk tartasz  az érzelmi fejlesztő utazáson.

Irodalomjegyzék

• Theodor Bovet: Félelem és elrejtettség Evangéliumi kiadó
• I. Sücker: A félelem nélküli élet Evangéliumi kiadó
• L. Emerson Ferrell [2010]: Őbenne elmerülve, Budapest Örömhír misszió
• Virág Teréz: Soá és ősbizalom https://www.magyarpaxromana.hu/kiadvanyok/soa/virag.htm
• Alfred Adler [1996]: Emberismeret gyakorlati individuál pszichológia, Gönczöl kiadó
• Dr. Lawrence Crabb [2007]: Mélybenéző, Budapest Harmat kiadó
• Viktor E. Frankl[1998]: Mégis mondj igent az életedre! Budapest Pszichoteam Mentálhigéniás Módszertani Központ
• Tom Butler- Bowdon [2007]Pszichológia dióhéjban Budapest Hvg
• Michal E. McCullough, Steven J. Sandage, Everett L. Worthington [2006]: Megbocsátás, Hogyan tegyük múlt időbe a múltunkat? Budapest Harmat Kiadó
• Tim Lahaye[1998]: Győzelem a depresszió felett, Budapest Hit gyülekezete
• Covenant college Bibliaiskola[2001]: A keresztyén hit alapjai, Budapest Covenant College Magyarország Alapítvány
• Clifford és Joyce Penner [2006]: A szexualitás ajándéka, Budapest Harmat Kiadó
• Eric Berne[2009]: Emberi játszmák, Budapest Háttér Kiadó