Hitetlen hívők

Amikor a nyolcvanas években még templomba jártam, megfigyeltem, hogy alig vannak a miséken. Aztán a politikai változással a templom ismét tele lett, de a hit mennyisége nem nőtt. A több ember nem hozott több hitet, csak elvárt találkahely lett a templom, ahová illik vasárnaponként elmenni. Azóta nem járok templomba. Nem akarok korpa közé keveredni...

A hit törvénye

Szerinted mi köze a hitnek az önbizalomhoz? Vagy milyen hatással van a hitre az az önismeret nélküli túlzó önhittség, amit ma önbizalom helyett használnak?

Hol van ezekben az esetekben a mindenségben való feltétlen bizalom? Miben is hiszünk, VALÓJÁBAN? Az eszünkben, a kapcsolatainkban, a pénz hatalmában, a mázli faktorban. Hol van mindebből a tiszta, feltétlen bizalom? Leginkább sehol. Fogyasztói társadalmunkban ma minden áru. A hit is, a bizalom is és az egészség is. Éppen ezért mint lehetőségek ezek a igen csak korlátozottak. Mégis inkább választják sokan ezt a valamennyire kiszámítható világot ahelyett, hogy egy sokkal jobbat teremtenének. 

Persze ehhez a teremtéshez a kedvenc jelmondatom elengedhetetlen lenne, ami már feladat: Egy jobb világhoz egyszerűen jobb emberek kellenek.

Az elvárás törvénye

Neked milyen elvárásaid vannak?

Sorold fel kérlek, csak amennyit 3 perc alatt sikerül leírnod...

És ezzel szemben hogyan élsz?

Írd csak oda minden elvárásod mellé, hogy mennyire teljesült?

Ha sok teljes belőle, akkor vagy nagyon alacsonyak az elvárásaid, vagy valamit nagyon jól csinálsz, vagy lehet, hogy nem mondasz igazat?

Átlagosan 100 emberből 1 él az elvárásai közelében, és olyan 1000-ből egy az, aki teljesen az elvárásai szerinti életet él. És persze ebben benne vannak azok is, akik hazudnak, azok is, akiknek alacsony az elvárásuk, és azok is, akiknek tényleg bejött az élet. És nem a leggazdagabbak azok, akik a leginkább elégedettek.

Hogy milyen életre tartod magad jogosnak, vagyis milyen a tudat alatti elvárásod, azt megmutatja az, ahogyan élsz. Vagyis mondhatod nyugodtan, hogy te gazdag akarsz lenni, ha közben nincsen egy vasad sem, akkor bizony az elvárásaid és a vágyaid köszönő viszonyban sincsenek egymással.

Ma magas elvárásaink vannak. De csak keveset, vagy alig teszünk az elvárásaink elérése érdekében. Ráadásul a hamis önbizalom eredményeként a legtöbben egyedül próbálkoznak, ami a változások miatti gátló tényezők miatt szinte biztosan halálra van ítélve.

Kb. úgy viselkednek, mint anno az alig kétéves lányom, aki fel akart mászni a hintába. Persze vagy tucatszor esett le, mert fizikailag alkalmatlan volt még a feladatra. De kos révén makacsul elutasította a segítséget:

• Én ededül!- felkiáltással újra és újra nekifogott, amíg akkorát nem esett, hogy elharapta a száját. Utána már elfogadta a segítséget.

Te hányszor zakóztál el, mire beláttad,hogy egyedül nem megy?

Az őszinteség

Az őszinteség a hiteles belső valósággal kezdődik. De létezhet hiteles belső valóság felismert, kialakított és meggyógyított egyéniség nélkül? Vagyis van-e belső valóság fejlett önismeret hiányában?

Ha ezen igazán komolyan elgondolkodsz, akkor rájössz, hogy rengeteg hazugsággal élünk együtt. tudatos és kegyes hazugságok bonyolult hálójában vergődik az egész emberiség. Valójában az agyad nagyobbik része ezekkel a hazugságokkal kénytelen foglalkozni: Ki milyen érdekből mondta, amit mondott, milyen hátsó szándék jelenik meg mögötte, milyen csoportérdek, gazdasági, politikai keverés folyik folyhat a háttérben stb.stb. Egyetlen kérdésem van csupán.

• Milyen világ épülhet fel egy olyan alapon, ami a hazugságok ilyen bonyolult hálójában fuldoklik?

Hát.. olyan, amilyen. Gazdasági érdekekből fenntartott szegénység, mesterséges válságok, elhazudott lehetőségek, szőnyeg alá söpört találmányok, fuldokló bolygó és egyre betegebb emberiség.

A színjáték tétje óriási, de a hatalomért folyó harc még az élet törvényeit és szentségét is felülírja.

Miközben a játék minden egyes résztvevője egyetlen embert csap be igazán, saját magát.

Így a "rossz" emberek egész életüket a pokolban töltik. Saját maguk alkották meg önmaguknak. Ezért értelmetlen a pokol- mennyország halál utáni kérdése.

A sor végeláthatatlan, hiszen az őszintétlenséghez tartozik az is, ha nem mondjuk ki nyíltan, mire is van szükségünk, hanem elvárjuk, hogy azt a másik kitalálja, vagy amikor birka módon tűrjük azokat a törvényeket, amik egyértelműen emberellenesek stb.stb.

Ha azt hiszed, te még soha nem hazudtál, eszedbe juttatnám Tolsztoj híres mondatát:

"Törekednünk kell arra, hogy hallgatásunkkal ne hazudjunk."

A magasabb rendű akarat

Szállj le kicsit a magad emelt piedesztálról, és nézz körül! Igen, jól látod, pár ember még lézeng rajtad kívül ezen a bolygón! Persze tudom, hogy az utóbbi évek jelmondata az "én akarom", de te meg remélem tudod, hogy ez úgy háromévesen normális, később már kóros viselkedési forma.

Vagy ezt neked senki nem mondta?

Igen kedves barátom, a saját véleményed nem az abszolút igazág! Még akkor sem, ha mindeddig erről szentül meg voltál győződve. Általában elmondható és igaz viszont az a megállapítás, hogy minél magasabb egy ember tudatszintje, annál kevésbé önző, és annál többet képes és akar tenni mások megsegítéséért.

Ha egyetlen pillanatra elfelejtkeznél kicsinyes játékaidról, vágyaidról, akkor megértenéd, hogy ez a világ nem rólad vagy rólam szól, hanem az emberiségről, sőt magáról a létezésről, annak minden formájáról.

Így mivel valójában minden és mindenki ezen a bolygón egy, ha bántasz másokat, olyan, mintha direkt belevágnád a kést a saját hátadba. Pedig te nem vagy ilyen hülye. Még véletlen sem tennél kárt önmagadban. Vagy mégis?

A háborúk, bármilyen harc önmagaddal szemben vívott csata. Éppen ezért teljesen értelmetlen. Persze, ha valaki bántani akar, azt ne hagyd, de kezdeni, semmi értelme.

Pár hete egy ismerősöm megkérdezte, hogy szerintem mi köze a magasabb rendű akaratnak a mai migráns válsághoz?

A migránsok részéről az "én akarom" megtapasztalásával kívül kerültek a magasabb rendű akarat törvénye alól. A magasabb rendű akarat szellemében összefogtak volna és helyben rendezik el a konfliktusokat, mivel tudták, hogy egy probléma áthelyezése nem oldja meg a problémát. Az európai hozzáállás azonban még röhejesebb, mivel pontosan tudták, hogy ezzel a befogadó hozzáállással ártanak a közösségnek és csak megnövelik a konfliktusokat, mégis egy hamis emberségre hivatkozva megtették, amivel nyíltan ártanak annak a népnek, akinek a boldogságáért felelősséget vállaltak. Kb. úgy képzeld el, hogy jön a karod, és megpróbál téged megfojtani. Te pedig - ahelyett, hogy megakadályoznád ebben-, békésen hagyod. Vagyis ebben a kérdésben egyik fél sem a magasabb rendű akarat értelmében cselekedett, hanem a saját valamilyen gazdasági/hatalmi törekvései mentén. Így ez a politika csak további problémákat okozhat.

Valójában az egész migráns kérdés egy másik szempontból sokkal izgalmasabb:

Menedéket kér.

De mindent azonnal akar- sőt követel-, amiért mi itt sok-sok évig megdolgoztunk. Nem tiszteli a szokásainkat, de ott akar élni, olyan szinten, ahol mi élünk. Rendre utasítanak bennünket a saját hazánkban, hogy tartsuk be az ő hitük előírásait, ha nem tesszük, rombolnak, gyújtogatnak, ölnek, de az kell, amit mi hoztunk létre. Csak én veszem észre, hogy ebben a képletben mi nem illünk bele? 

Miközben azokat a találmányokat használják, amit mi alkottunk, azokat az eszközöket, amit mi gyártunk. Mutass barátom egyetlen új dolgot, ami a te hazád tudósainak felfedezése!

Persze lehet érveket felsorolni az együttérzés mentén, de hol maradt ez az együttérzés a saját nemzetükkel szemben a befogadónak kikiáltott országokban?

Ma egyre többen egyre hangosabbak... Pedig már a nagyapám is tudta, hogy minél üresebb egy edény, annál jobban kong...