Az ego kialakulása

Xyrta

Ha virágot akarsz, ültetned kell. Ásol, kapálsz, gyomokat szedsz ki és izzadni fogsz, ha eredményt akarsz elérni. Piszkos lesz a kezed, talán le is horzsolod, ami fájni fog.

Az élet ugyanilyen. Ha csak a szépet akarod, csalódni fogsz. Persze megveheted a boltban is a virágot, de akkor csak pár napig élvezed az illatát, és sok pénzt adsz ki érte, ha mindig virágot akarsz a vázádba. 

A lustaság ugyanis soha nem kifizetődő.

Ha virágot akarsz, törődnöd kell a földdel, a hagymával- gyökerekkel-, a törzzsel. Ahogyan a saját gyökereiddel, a múltaddal, a félelmeiddel, a hibáiddal, a csalódásaiddal, egyszóval mindazzal, ami életed fájdalmas része volt. 

Ez a mai értelemben vett pozitív gondolkodás buktatója. Kimaradt belőle a szembesülés. Szokás szerint, megint csak azt akarjuk megtanulni egy eszméből - jelen esteben ez a buddhizmus-, amivel nincsen teendő.

Ám valóság nélkül csak ködös álmokat kergetsz. Így pedig nem lehet elérni a megvilágosodást.

Amikor nem nézel szembe a valósággal, a saját életed elől akarsz elmenekülni.

Hogyan hagyod le az árnyékod? Erről mindig az a régi mese jut eszembe, amikor egy ember a napsütésben észrevette az árnyékát. Tudatlan volt, így nem tudta, mi is követi, de megrémült a sötét alaktól, ami mindenhová követte. Csak szaladt, szaladt, egyre gyorsabban, míg össze nem esett. Utolsó erejével bevonszolta magát egy fa árnyékába. Míg meggyötört testéből utolsó lehelete elszállt, megdöbbenve vette észre, hogy a sötét alak... eltűnt.

Ma az eltűntetés egyik módja a meditáció. 

Annyira élvezem, ahogyan a meditációban megnyugszom a szép képek hatására!- mondta egy ismerősöm. Persze nincsen semmi baj a vezetett meditációkkal, ám a lényeg itt sem érvényesül. A meditáció célja ugyanis nem az, hogy megnyugodj, vagy jól érezd magad, hanem egy megfelelő tér kialakítása ahhoz, hogy felderítsd és elengedd idegbeteg játékaidat, önámításaidat, félelmeidet és hiú reményeidet. A jól végzett meditációban a tudat laza de fegyelmezett.

Hétköznapi értelemben a tudatod olyan, mint egy nyüzsgő erdő. Mindig valami szórakozást keres. Ha dolgozni akarsz vele, akkor nyílegyenes útra kell terelned. 

A szellem útja mindig kérdéseken át vezet. A legelső kérdés, amikor megkérdőjelezed saját feltételezéseidet, hitedet. Ezzel elindulsz egy szenvedéssel teli úton. Mert a változás szenvedéssel jár. Egyszerűen azért, mert a megszokott dolgoktól való eltérés úgy hat rád, mint a drogosra az elvonási tünetek. És ez a legfőbb oka a sok kudarcnak is. Szenvedsz az agressziótól, amit a  ragaszkodásaid eredményeznek, szenvedsz a feladatoktól és szenvedsz saját magadtól. Mert mindennek feltételek szabsz. Ám ezek a feltételek mintha soha nem akarnának teljesülni. Így persze van ok az elodázásukra is...

Szenvedsz a szenvedésedtől, amikor rájössz, hogy terheket cipelsz és felismered a változás szükségességét. Mert félted a területeidet. Ugyanúgy, ahogyan az oroszlán a maga birodalmát. Ezért aztán folyamatosan aggódsz, amitől beteggé válsz. A betegség orvoshoz hajt, az orvos orvosságai  pedig még betegebbé tesznek- általában.

Minél jobban félsz a változásoktól, annál jobban szenvedsz.

Ebből a szenvedésből persze menekülnél. A ma divatos eszmék pedig készséggel adják a megoldást: Nincsen én. Így nincsen az sem, aki szenvedjen. Kit érdekel, hogy szenvedsz? Ha szenvedsz, az csak a te illúziód.

Ez nem más, mint egy torz agyszülemény, ami nem vezet sehová, és semmi köze a valódi kiüresedéshez. Szeretem az így megnyilvánuló emberek lábára ráejteni az első nehéz tárgyat, míg ezt a hülyeséget kifejtik. Aztán megvárom, amíg könnyes szemmel ugrálva elgondolkodnak a fájdalom illúzióján...

Persze mondhatod, hogy gonosz vagyok- ez a te tükröd-, szerintem csak empirikus kutató.

A legjobb, amit tehetünk, ha elengedjük a viszonyítási pontjainkat. Szabadulj meg attól, hogy milyenek a dolgok és hogy milyeneknek kellene lenniük. Így élesben megtapasztalhatod, hogy milyenek is valójában. Felejtsd el az elvárásaidat! Éld át és engedd el!

Minden, amit életünkben teszünk egyetlen dolgot szlgál: Hogy saját létezésünk bizonyítsuk. Az énnek szüksége van a szilárd létezésre. Folyamatosan a szamszára, a létezés igazolásának körforgásában vagyunk. Minden igazolásunkat újabb igazolás követ, hiszen mindent megpróbálunk alátámasztani. 

Az én és a más biztonságot ad. 

És ezzel kezdődik meg az ego kialakulása. A buddhizmus az ego öt lépésben jön létre. A folyamat első állomása, az első szkandha, az ego megszületése. Ez a forma, vagy az alapvető nem-tudás. Nem veszünk tudomást a tér valódi, nyitott és könnyed természetéről.

Minden esetleg keletkező rés félelemmel tölt el. A saját létedben való kételyeddel harcolsz. Ez a félelem és kétely a karmikus körforgás alapja. Állandó fenyegetést jelent az én nélküliség. Hiszen elveszik a szilárd talaj. Csak a tér az, ami a miénk ebben a folyamatban, így megpróbáljuk a teret megfagyasztani. Kell a kapszkodó. A nem-tudás jelensége így testesül meg az önfejűségben. 

A megkapaszkodáshoz elfoglaltságot keresünk, amivel megszabadulhatunk a magánytól. És ezzel el is indul a karma kereke. Minden, amit teszünk annak érdekében, hogy ne érezzük a magányt, következményekkel jár. Kivetítéseinket próbáljuk megszilárdítani, így hozva létre az ismert valóságot. És ez a valóság végre biztosítja önmagunk szilárd létesénének érzetét. Ez a második szkandha, az érzés. 

A harmadik szinten az ego három stratégiát alakít ki, amivel viszonyulhat a kivetített valósághoz. 

- közömbösség

- vágy

- agresszió.

Mindezek irányítója az érzékelés. Jelen állapotában öntudatként jelenik meg. Az érzékelés révén a központ értelmezi a történteket. 

Közömbösség esetében elzárjuk az érzéseket, érzéketlenné tesszük, ami fáj. (elhárítások közül az érzelmek körülpáncélozása).

A második esetben mindent meg akarunk ragadni. Ez a vágy. Folyamatosan vágyjuk a gazdagságot, mert akkor majd egy kis ideig nem vágyakozunk. Ám a folyamat része a szegénység, mint félelem, ami az éhség és a tehetetlenséggel kapcsolódva újra szerzésre ösztönöz. 

A harmadik stratégia az agresszió, ami szintén a szegénységhez kapcsolódik. Vajon képesek leszünk életben maradni? Minden és mindenki potenciális veszély, ezért úgy érezzük, meg kell védjük, ami a miénk. Egyre agresszívebben igyekszünk megszerezni mindazt, ami vélhetően szükséges az életben maradáshoz, így egyre gyorsabban cselekszünk. Így  a gyorsulás - rohanás- az agresszió jele. 

A három stratégia alkotja a harmadik szkandhát, az érzékelést vagy impulzust.

E három szint az ösztönök szintje. Az ego megszületése azonban nem nélkülözheti az értelmet. Ezzel a dolgokat fogalommá rendezzük és elnevezzük őket. Mára rengeteg fogalmat alkottunk, így dobozolni kezdjük őket és felcímkézzük őket. Ezzel mintegy hivatalossá tesszük őket, létrehozva a negyedik szintet, az értelmet.

A játék következő lépése egy összehangoló rendszer felépítése, amely az ösztönös és a tudatos részeket koordinálja. És már létre is jött a tudatosság. 

Ebben az értelemben a tudatosság az az álomvilág, amelyben a tevékenységeink zajlanak. Érzelmek és rendszertelen gondolati sémák alkotják. A meditáció célja, hogy átlássunk ezen a hordalékkupacon.

Hogyan tudsz jobb emberré és értékesebb egyénné válni? Az Aranyember tréning ebben segít neked.