Ne gondold túl!

Ha túl sokat gondolkodunk azon, hogy mások milyenek, miért nem változnak, akkor fölöslegesen felemésztjük az energiánkat. Mások változása mások gondja. Ha ezt felismerjük, már tettünk egy lépést előre. Ha viszont önmagunkon kísérletezünk, egyre gazdagabbak leszünk a tapasztalatokban és így az életünk is sokkal színesebb és sikeresebb lesz. A kísérletezés alapfeltétele az egyre mélyülő és egyre szélesebb ismeretanyag. Nem létezik változás a régi tudásszinteden!

Mivel a pozitív rezgés sokkal erőteljesebb, így még ha valaki negatívan is gondolkodik rólunk, ha mi pozitívak maradunk és békét, szeretetet, elfogadást, rugalmasságot, stb. küldünk felé, nem fog hatni ránk a másik negativitása, azaz nem leszünk mérgesek, felindultak és elkeseredettek, stb. Ehhez az erőhöz azonban csak akkor jutunk, ha megdolgozunk érte önmagunkon. Mély önismeret és sok-sok belső fejlődés, változás árán. Ha gyakoroljuk, hogy mindig valami jót adjunk magunkból a másiknak, előbb-utóbb mi is ugyanezt fogjuk visszakapni másoktól, akiktől pedig nem, az nem fog hatni ránk. Nincsen ugyanis általános népszerűség. Erre minél hamarabb ráébredsz és minél gyorsabban fogadod el, annál könnyebben veszed az élet kihívásait.

Akár beismerjük akár nem, akár tudomásul vesszük, akár nem, vannak olyan általános szabályok, amik ha akarjuk, ha nem hatnak ránk.

Az általánosságban leggyakrabban ható szellemi törvények, kicsit másként:

A világgal az a legnagyobb baj, hogy mindig rendbe akarjuk tenni, ahelyett, hogy egyszerűen betartanánk a törvényeit.

Ezen törvények akkor tudnak igazán hatni, ha a bennük foglaltakat aktív cselekvéssé változtatjuk.

Rugalmasság

A rugalmasság- elfogadás, de nem passzív tűrés. Elfogadás és az adott helyzet maximális kihasználása a cél. A legegyszerűbben az aikido testesíti meg a rugalmasságot: Ha meglöknek húzz, ha húznak lökj, ha nagy erő tart ellened, állj el az útjából.

E törvény arra is ösztönöz bennünket, hogy tekintsünk önmagunkon túlra és vegyük észre a mélyebb összefüggéseket. 

Választás

A legegyszerűbb választás, hogy kinyílunk, vagy bezárkózunk. A választás szabadsága összefügg a körülményeinkkel, de felfoghatjuk úgy is, mint pl. egy játékot, amiben a leosztott lapokkal tudunk játszani. És ugye mindannyian megtapasztaltuk már, hogy a blöffnek mekkora az ereje...

Így valójában a választás egyszerűen az, hogy miként reagáljunk egy adott körülményre.

Minden választásnak van következménye.

Ha a kreatív erőinket elnyomjuk, akkor különböző fizikai betegségekkel találjuk szembe magunkat: drogfüggés, elhízás, kóros soványság, stb. Mindezek megalapozzák a különböző függőségeket.

Az érzelmi blokkok jellegzetes betegségei: torokfájás, gyomorfekély, egyéb hasi panaszok, prosztataproblémák, izomfeszülések, izületi panaszok...stb.

A betegségeink a választásaink következményei.

Így a gyógyuláshoz vezető út a választásaink felülbírálásával és módosításával kezdődik.

Hogyan érd el a kívánt módosításokat? Erről 

Felelősségvállalás:

"Lelki nyugalmunk érdekében le kell mondanunk az Univerzum ügyvezetői posztjáról."

Ma nagyon szívesen osztjuk ki a felelősséget. De minden jól hangzó szlogen ellenére sem alkalmazzuk a legfőbb törvény, miszerint egyetlen emberért vagy felelős, mégpedig önmagadért. Mindebből következik, hogy a többiekkel való együttműködés alapfeltétele, hogy mennyire vagy képes önmagaddal együttműködni. Ehhez a hiedelmeink, szokásaink és vélt elvárásaink ellentétes személyiségrészeink, értékrendünk kellene először integrálni. Ez a törvény végsősoron az önismeretre hívja fel a figyelmet.

Van azonban valami, akit folyamatosan összekevernek: a felelősség nem azonos a kötelességgel. A felelősség belső késztetés, míg a kötelesség külső elvárás. Gondoljunk csak a Biblia egyik legismertebb jelenetére, amikor Káint megkérdezik, merre van Ábel:

- Hát őrzője vagyok én a testvéremnek?

A valódi felelős képes és kész MEGFELELNI...

A te életedben hányszor jelent meg ennek a mondatnak valamely változata?

Egyensúly

Az egyensúlyt tömören középpontként is szokták aposztrofálni. Ez azonban hibás felfogás. Hiszen az egyensúly rugalmasságot is jelent. Egy -egy szituációban teljesen más lehet az egyensúlyi pontunk. A középpont valódi meghatározásához ismernünk kellene szélsőségeinket is. A legismertebb példa az adás és elfogadás egyensúlya. Jó lenne, ha ezt a politikában is megtanulnák. Az egyensúly valójában nem egyetlen merev, változatlan pont. Így mindazok, akik azt hiszik, hogy akkor vannak egyensúlyban, ha mindig, minden körülmények közözz ugyanazt az érzelmi semlegességet mutatják, hatalmasat tévednek. Gondolj csak bele, hogy az elsőre tárgyalt törvényt - a változást - vesszük alapul, és mondjuk egy alátámasztott vízszintesen álló libikókával illusztráljuk, mi történik, ha te semmit nem változol, miközben az alátámasztási pontot folyamatosan módosítjuk?

Fejlődés

Amikor az első lányom megszületett, kb. annyit tudtam a csecsemőkről, hogy rém aranyosak és sokat alszanak. Persze tanultam én is róluk, de a tanultakat kb. úgy összegeztem, hogy a csecsemő az, aki mindig nő és hízik, ezért folyton kinövi a ruhácskáit. Így amikor a kislányom az első pár napban fogyni kezdett, halálra rémültem, hogy valamit rosszul csinálok. Na, kb. ennyit érnek a csak könyvből tanultak.

Folyamatos teljesítést, egyenletes teljesítményt várnak ma el egy embertől. A fejlődés azonban nem lineáris. A-ból z -be b-n c-n stb. keresztül halad az út. Ezen az úton gyorsabb és lassabb szakaszok egyaránt előfordulnak. És különben is, ki mondta, hogy a és b között pontosan ugyanakkora a táolság, mint b és c között, vagy x és y között? A legtöbb dolog egyszerűen azért nem sikerül, mert nem akarjuk a lépéseket végigcsinálni. Mindenki rögtön a végeredményt akarja. Te már láttál olyat, hogy a tíz centiben megrajzolt repülő leugrik a papírról és teljes méretében, 300 utas befogadására készen megáll a pályán? Ha nem, akkor a saját terveidben miért akarsz lépéseket kihagyni? Ráadásul a kihagyott lépéseknek mindig nagy ára van...

Minták

A szokásaink arra valók, hogy megkönnyítsék az életünket. Gyerekként megtanultad, hogy hogyan és hányszor mosol fogat, hová teszed a piszkos ruháidat, miként tanulj vagy, hogy mekkora értéke van a tudásnak. Mindezt a környezeted, a szüleid, rokonaid plántálták beléd. A szokásaink automatizmusként működnek. Nem gondolkodunk, csináljuk. Attól teljesen függetlenül, hogy jó, vagy rossz szokás. Amikor változtatnánk rajtuk, akkor pedig mintha falakba ütköznénk.

Csak kevesen tudják, hogy egy már meglévő szokást megváltoztatni semmivel sem könnyebb, mint leszokni a drogról. És kb. olyan tüneteket is produkál. Egy szokás megváltoztatásához több út vezet. Nekem az apró lépésenként soha nem vált be. És szerintem nem is okos tanács. Vagy szerinted át lehet ugrani egy szakadékot két kisebb ugrással?

Ezért egy adott minta, szokás megváltoztatása sokkal egyszerűbb csoportosan, szakember segítségével. és azért nem sikerül az esetek 95%-ban, mert az illető sajnálja a pénzt és az időt arra, hogy ezt megtegye.

Neked milyen dolog ismétlődik az életedben? 

Még nem ismerted igazán fel? Segítséget itt kaphatsz.

Tudod mi az, ami a leggyorsabban kivezet a mélypontról? A folytatást itt olvashatod.