Hat kalap

Wudan nyomán

Sokszor sóhajtunk fel, hogy hogy lehettem ennyire hülye, amikor minden sejtemben éreztem, hogy mit kellett volna csinálnom!  Már megint elszúrtam, pedig pontosan tudtam, hogy mit kellett volna tennem, de megint bedőltem másoknak!

Mindannyian kerültünk már ilyen helyzetekbe, és mindig meg is fogadjuk, hogy legközelebb...

Hogyan tudunk legközelebb valóban másként cselekedni?

És amikor így ostorozzuk magunkat, azt hisszük, hogy gondolkodunk is, pedig valójában ezek nem "igazi" gondolkodás eredményei. Hanem a jól begyakorolt, visszatérő sémáink, réges-rég kialakított negatív gondolataink szólalnak meg bennünk valamilyen kiváltó negatív esemény hatására. És ezek a belső kommentek már akár több éve, évtizede ott léteznek bennünk, újra és újra visszatérnek, és mi csak mondjuk a magunkét, ostorozzuk, szidjuk magunkat, anélkül, hogy egyszer valóban elgondolkodnánk. 
De Bononak a 6 kalap gondolkodási modellje szerint legalább 6 féle módon tudunk sikeresen gondolkodni az ilyen helyzetekben, és ha mind a 6 gondolkodási módot begyakoroljuk, mesterévé válunk, akkor nagyon komoly fegyvertárunk lesz a negatív események eredményes kezelése tekintetében.

Fehér kalap: Információk, tények, realitások!

Példának okáért nagyon fontos tudni, hogy a krízishelyzetek az életünk fontos és szerves részei, mondhatni normális és természetes dolog. Aki nincs ezzel tisztában, az minden egyes krízist óriási kockázatnak és veszélynek fog megélni, méghozzá sokszor végletesen.

Pedig kikerülhetetlenül jelennek meg életünkben a krízisek, sokszor úgy "fogunk padlót", hogy igazából senki sem csinált rosszul semmit. Sőt! A krízis pont a változás, a fejlődés irányába mutat, út a következő lépcsőfokra. Lényegében, aki krízisen megy keresztül jó úton halad. Mert az életben folyton folyvást érnek bennünket olyan hatások, olyan változások, amik megrendítenek minket, kizökkentenek...

Semmi sem állandó, csak a változás.

Éppen ezért minél rugalmasabbak vagyunk, annál könnyebben vészeljük át a ránk váró megpróbáltatásokat... Viszont ha merevek, és rugalmatlanok vagyunk, annál nehezebben. Egy rugalmas, fiatalos faág nagyon sokáig hajlítható anélkül, hogy eltörne, míg egy rugalmatlan, korhadt faág nagyon könnyen eltörik.

"Ami elromolhat, az előbb utóbb el is romlik..."

Csinálhatunk úgy, mintha minden rendben lenne, megtehetjük, hogy fittyet hányunk a problémákra, de sokkal jobban járunk, ha tudatosan belemegyünk, és megoldjuk a helyzeteket. És tudatosítjuk mik a valódi információk, tények, és realitások.

Például hitegethetjük magunkat azzal, hogy milyen pozitívak vagyunk és mindenben megtaláljuk a jót, ha közben mindig minden balul sül el és folyamatosan károk, hátrányok érnek bennünket, ez egy önbecsapó gondolattá válik. Mi akkor itt a realitás? Hogy valamit nem veszünk észre, nem megfelelő a megoldási módszerünk és /vagy nincsen elég önfegyelmünk/kitartásunk a problémáink kezelésére.

Eredményorientált vs teljesítményorientált

Ha eredményorientált szemléletet követünk, akkor minden veszteség - érzelmi, anyagi és erkölcsi- veszélyforrás lehet a számunkra, veszélyt fog jelenteni az eredményorientált céljainkra nézve. Ha nyerünk, nem akarjuk elveszíteni a már megnyert csatáinkat, pozícióinkat, és hajlamosak lehetünk visszahúzódni, biztos, ami biztos alapon, így csökken a kockázatvállalási készségünk. Ha pedig veszítünk, akkor görcsösen addig igyekszünk, amíg újra nem nyerünk, vagy végletes esetben teljesen kivonulunk az élet nyújtotta lehetőségekből, és feladjuk. 

Minél görcsösebben igyekszünk bizonyítani, annál kevesebbet pihenünk, így a teljesítményünk romlani fog, hiszen elfáradunk,  felhasználjuk belső energiáinkat.

Persze vannak kivételek, akik nagy nyomás mellett is stabilan tudják hozni a tőlük elvárt teljesítményt. Az ilyen beállítódású emberek nem eredményorientált szemléletben élnek. Sokkal inkább pozitív eredményekhez vezethet a teljesítményorientált szemlélet, ahol nem az a pillanatnyi cél, hogy nyerjünk, hanem hogy minél több időt és energiát fektessünk életünk játszóterébe, fejlesztésébe. Persze végső soron örülünk annak, ha hosszútávon sikerül mindent elérnünk, de ebben az esetben ez nem maga a végső cél, hanem az eredménye a céljainknak.

Tény az is, hogy ha belső motivációnk van, jobbá akarunk válni, élvezzük az életet, a legjobbak akarunk lenni, meg akarjuk mutatni önmagunknak és a környezetünknek is, hogy mire vagyunk képesek, sokkal több örömöt, élvezetet, és kitartást meríthetünk, mint amikor csak a pénz után futunk. Ez utóbbi görcsössé válhat, és sok negatív érzést kapcsol be.

"...ha beindulnak a negatív, mérgező folyamatok, és elfojtjuk, akkor önmagunkat betegítjük meg..."

Sorolhatnám a végtelenségig a tényeket. Amit fontos ebből megérteni, ha beindulnak a negatív, mérgező folyamatok, és elfolytjuk, akkor önmagunkat betegítjük meg, ha pedig kiadjuk magunkból és agresszívakká válunk, a környezetünket betegíthetjük meg. Ha ezen a ponton viszont elővesszük a fehér kalapunkat, és tényszerűen, a realitásokra támaszkodva szemléjük a dolgokat, kicsit eltávolodva az önsajnálatunktól, és a fájdalmunktól, némi objektivitással, akkor ez segíthet megküzdeni a problémás helyzettel.

Fogadjuk el, hogy senki sem nyerhet mindig. Az élet nem lineáris vonal, sem lefelé, sem felfelé.  Az számít, hogy egy hónap, vagy egy még hosszabb időszak alatt mennyit fejlődtünk, és akkor milyen teljesítményt nyújtottunk.

Az életben boldogulni nem kis részben azon múlik, hogy hajlandó vagy-e azt kérdezni magadtól: "Miért ne"? ...amikor mások azt kérdezik: "Miért?"

Az ellenfelünk számunkra hihetetlen megadással élt, és értetlenül állunk a helyzet előtt, hiszen mi ilyet az ő helyében sosem csináltunk volna. Hogy lehetett ennyire "ütődött"? - hogy finoman fogalmazzak. Miközben a tény az, hogy mindenki másképp gondolkodik, másképp vélekedik az életről, más szinten gondolkodik. Ha azt gondoljuk, hogy mindenkinek a mi elveink, és értékrendünk szerint kellene játszania, gondolkodnia, akkor ezzel csak önmagunkat csapjuk be.

Ha vesztünk, és pláne, ha eredményorientált a szemléletünk, akkor a veszteség érzése, a hiány, nagyon fájdalmassá tud válni, amiből később félelmek, és szorongás is származhat, ami meggátolhat minket az élet élvezetében, és a legjobb döntések meghozásában. Ha azonban a veszteségeinket alaposan megvizsgáljuk, olyan tanulságokat szűrhetünk le, amik később sok sikerünk alapja lehet.

Ha mindent jól csináltunk, és úgy vesztettünk? Remek, legalábbis abból a szempontból, hogy már most is jól csináltuk, amit csináltunk, a többi nem rajtunk múlott! 

Ez az, ami megkülönbözteti a sikeres életet élőket az éppen csak éldegélőktől! 

A sikeres ember következetes marad és levonja a megfelelő következtetéseket, majd ezt felhasználja a későbbiekben. Ha hibázott, kijavítja, többé nem követi el ugyanazt a hibát. Aki éppen csak sodródik az élettel, a hibát másokban keresi, őket hibáztatja, ezzel mérgezve magát és akár a környezetét is.

Ha jobban szemügyre vesszük a dolgokat, és a teljes képet, a realitást látjuk, nem csak a saját veszteségünket, ráébredünk, hogy milyen fontos dolog is a valósággal való bátor szembenézés, az "áldott" önbecsapás helyett.  

Hiszen ha alapvető információk nem állnak rendelkezésünkre, a gondolkodásunk is tévessé válik!

Ha "félünk" egy adott szituációban, akkor azt az élet minden lehetséges alkalommal elénk fogja tolni, mindaddig, amíg meg nem tanuljuk kezelni azt.

"hogy nyerő játékosok vagyunk 3 nagy tényező határozza meg..."

Egy kedves ismerősöm imád pókerezni. Amikor megkérdeztem tőle, mi teszi ilyen rendkívüli játékossá, egyszerű választ kaptam:

- Variancia, technikai tudás, mentális felkészültség. Ebből az elsőre NINCS befolyásunk! Ugyanúgy, ahogy azt sem mindig tudjuk befolyásolni, mit hoz az élet. Mert hosszútávon ugyanannyi balszerencsés, mint szerencsés dolog történik. Amire viszont hatásunk van az az, hogy mennyire képezzük magunkat, és teszünk szert megfelelő tudásbázisra, és stratégiákra, illetve, hogy pszichésen, lelkileg és fizikálisan mennyire vagyunk jól és mennyire tudunk ott lenni a döntéseinknél minél hosszabb ideig. Tehát okolhatjuk a varianciát, hibáztathatjuk is, gondolhatjuk magunkat balszerencsésnek, várhatjuk a csodát, de végső soron a tudásunk és a teljesítőképességünk fogja meghatározni az eredményeinket. (Amihez első lépésben megértésre és erőfeszítésre van szükség).

"Ha akadály nélküli útra lelsz, garantálom, hogy nem vezet közelebb a célodhoz. Barátkozz hát meg a nehézségekkel, örülj az akadályoknak, és készülj fel a sikerre."

Összegzés: sokszor valamilyen külső hatásra hírtelen reagálunk, olyan módon, ahogy azt már jól begyakoroltuk korábban. És utólag fogjuk a fejünket, hogy miért csináltuk ezt! Mert valójában a tudatos gondolkodás hiányzik a folyamatból. A 6 kalap módszer különböző gondolkodásmódokba nyújt betekintést, ami segíthet az ilyen helyzetekben.

A fehér kalap: Információk, tények, realitások részben sokféle ténnyel ismerkedhettünk meg. Például, hogy a krízis helyzetek életünk szerves részét képezik, és hogy a rugalmasságunkon nagyon sok múlhat. Hogy a teljesítményorientált szemlélet fejleszt és épít minket hosszútávon, amíg az eredményorientált sokszor csak rombolni fog. Egyetlen veszteséget sem kell minden áron negatívan megélni. Hogy az elkövetett hibákat az előnyünkre fordíthatjuk, ha megfelelően értelmezzük, használjuk fel őket. És végül még egy tényről volt szó, hogy mindegy, hogy pókerezünk vagy az életről beszélünk, három pilléren áll a "vásár": Variancia, technikai tudás, mentális felkészültség. És ebből az elsőre nincs befolyásunk az utolsó kettőre viszont annál inkább.

Piros kalap: érzésekhez, érzelmekhez kapcsolódó gondolkodás

Azonnal bele is vágunk a közepébe. Mikor a piros kalap van rajtunk az érzéseinket fejezzük ki a gondolatainkkal. Nagyon más ez, mint az objektív tényekre, informatív szempontokra való odafigyelés.
Például, ha negatívan látjuk a körülöttünk levő világot, az életünket, vagy pesszimisták vagyunk, régóta meglévő negatív sémák fogságában létezünk, akkor ez a gondolkodásmód nagyon is része lesz mindennapi gondolatainknak, érzéseinknek, következtetéseinknek. Miközben azt hisszük, hogy szabadon - jól átlátva a helyzetet - gondolkodunk, méghozzá realistán, valójában a negatív sémánk rabjai vagyunk, sebzettségünk beszél belőlünk, kishitűségünk, önbizalomhiányunk, elfogultságunk, korábbi sérüléseink, irreális elvárásaink szólalnak meg belőlünk.

Másképp gondolkodunk akkor, ha jól érezzük magunkat, úgymond jól vagyunk, és megint másképp, ha rosszul.

Képesek vagyunk feltöltődni, és nagy célokat megálmodni, kitűzni magunk elé. Mostantól napi 8 órát dolgozunk majd, és mellette még 4 órát tanulunk is, mert annyira elszántak vagyunk és annyira meg akarjuk váltani a világot..., és ezt el is hisszük magunknak! De aztán jön az első pofon, és máris elmegy a kedvünk az egésztől. Eszünk ágában sincs a vereségeink után még energiát is fektetni a fejlődésbe vagy a  folytatásba, inkább a könnyed kikapcsolódást, vagy a sebeink nyalogatását választjuk. És keresünk egy lényegesen könnyebbnek látszó feladatot, munkát, társat stb.stb.

Éppen ezért iszonyúan fontosak az ÍROTT tervek és a célok hogy LÁSSUK, miért küzdünk! És a meggyőződéseinkre is szükség van, hogy kitartsunk célunk mellett még ilyen állapotban is!

Pedig maga a siker továbbra is ugyanúgy érhető el, ha kellő mennyiségű időt és energiát fektetünk bele, huzamosabb ideig. Tehát a gondolataink tárgya nem változik meg csak az érzésink változnak meg a dologgal kapcsolatban. És az eredményorientált szemlélet is ezt a folyamatot erősíti: ha nyerünk, szuper jók vagyunk, királyok, császárok, istenek... és élvezzük, imádjuk az életet. Ha veszítünk, akkor meg gyűlölünk mindent és mindenkit, akinek köze van kicsit is a veszteségünkhöz, de legfőképp az ellenfelünket, aki nyert.

Ide kapcsolódóan egy érdekes kérdést vet fel az is, hogy vajon:

Mindenre az optimista gondolkodás a "gyógymód"?!

Biztos sokan rájöttünk már arra, hogy a pozitív gondolatok milyen jelentős pozitív változást hozhatnak az életünkben. De biztos vagyok abban is, hogy sokan tapasztaltuk már azt is, hogy a kezdeti lelkesedés után, negatív események bekövetkeztével "kijózanodtunk" és esetleg visszatértünk a kissé pesszimista, óvatos, földön járó szemléletünkhöz. Úgy gondolom, hogy a helyes megoldás a kettő között van valahol félúton. Mármint az optimista és a pesszimista szemléletmód között. Amikor megtervezünk egy cselekvést, kitűzünk egy nagyobb célt magunk elé, akkor igenis fontos, hogy lássuk a buktatókat, a nehézségeket, a realitásokat, hogy rajta is veszíthetünk!

Hogy minden erőfeszítésünk ellenére sem 100%-osan biztos, hogy sikerülni fog célba érni (mert mondjuk akár nem is a megfelelő, nekünk való célt hajszoljuk). Ha realistán (némi pesszimizmussal fűszerezve) állunk a tervezési fázishoz, akkor jó előre felkészülhetünk olyan eseményekre is, amik nem lesznek túl pozitívak az utunk során. De mivel tudunk rólunk, és felkészülünk rájuk, már nem fognak derült égből villámcsapásként érni. 

Szóval a tervezés fázisában érdemes lehet kicsit reálisabban, a negatív eshetőségekre is felkészülve szemlélni a dolgokat!

A kivitelezés során a pesszimistább gondolkodásról átválthatunk az optimistább gondolkodásmódra. Mert az optimista hozzáállás, ami erősíti hitünket, kitartásunkat a cselekvés fázisában, megint csak a realitásokhoz visz közelebb.  Sokszor sokkal többre vagyunk képesek, mint amit önmagunkról gondolunk, csak az életünket behálózó önkorlátozó folyamatok miatt szűk résen keresztül látjuk önmagunkat és a világot - pedig a tehetségből, lehetőségekből bőségesen rendelkezésünkre áll. Ha tudjuk, hogy veszélyek is leselkednek ránk, de van hitünk, van önbizalmunk, hogy megtaláljuk a helyes utat, -ahogy már nagyon sokszor megtettük életünk során...- segíthet a céljaink elérésében. Segíthet olyan plusz erőforrásokhoz jutni, amit nem érnénk el pesszimistán gondolkodva.

Meggyőződésünk:

"a kemény munka meghozza gyümölcsét"

Van egy terület, amit nem befolyásolnak a pozitív illetve negatív gondolataink, érzelmi állapotaink hullámzásai. És ez a terület a saját tapasztalatainkon, következtetéseinken alapuló meggyőződéseink! Ha meg vagyunk győződve valaminek a helyességéről, fontosságáról, akkor is képesek vagyunk ennek megfelelően cselekedni, ha rossz kedvünk van, vagy nincs alapvetően kedvünk semmihez, és nem csak akkor, ha minden "happy" körülöttük és bennünk. A meggyőződéseink viszont nem keverendők össze az elveinkkel, ideáljainkkal! Hiszen ezek "csak" a fejünkben léteznek, de a meggyőződéseinkhez már tapasztalatok, élmények is társulnak, úgymond "már meggyőződtünk róla". Például az életünk során, ha valamibe komoly energiát fektettünk és sikert értünk el, meggyőződésünkké válhat, hogy a kemény munka meghozza gyümölcsét. Ahogy az is meggyőződésünk lehet, hogy ha csak a mának élünk, és nem teszünk semmit a "holnapért", akkor az életünk se fog jelentősen megváltozni. Tehát nagyon fontos, hogy legyenek meggyőződéseink, hogy ne csak az aktuális hangulatunknak megfelelően lássuk a világot, és tudjunk - vagy  ne tudjunk- cselekedni.

Szóval, ha meggyőződéssel tudjuk, hogy a kemény munka vezet az áhított sikerhez, akkor is hajlandóak leszünk dolgozni, vagy az elmélettel foglalkozni, ha épp nem leszünk a motiváltságunk csúcsán, esetleg lustának érezzük magunkat.

Megbocsátás:

" segíthet, ha ugyanarra a helyzetre vonatkozóan más érzéseink jelennek meg a gondolkodásunk által"

Például biztos nagyon sokszor haragudtunk már másokra, mikor sikereket értek el. Igyekeztünk úgy csinálni, mintha mi sem történt volna - kisebb nagyobb sikerrel.

Ami hatalmas segítségünkre lehet még, hogy ha ugyanarra a helyzetre vonatkozóan más érzéseink jelennek meg a gondolkodásunk által. De! Ha például a megbocsátás folyamatán keresztül nézzük ezt a helyzetet, akkor tudni fogjuk, hogy bosszúvágy, a harag egy szükséges lépcsőfok. Elnyomhatjuk, de akkor nem jutunk el a megbocsátásig, és nem is tudunk teljességében továbblépni, ha fájdalom formájában megjelent a veszteség. De tudatosíthatjuk is: hogy igen, jelen van bennünk a harag, mert vesztettünk! Viszont a másik is csak egy ember, és mi is sokszor voltunk már az ő helyében, ahol épp mi voltunk szerencsések. Vagy meghoztunk egy rossz döntést, és mégis nyerni tudtunk... Az ellenfelünk is csak a pillanatnyi legjobb tudása szerint cselekedett, nem rossz ember, nem az ellenségünk, csak az életben az ellenfelünk, ahol az ő érdekei ütköznek a mi érdekeinkkel. Szóval nem kell nyilván örülni, ha veszítünk, de megbocsáthatjuk ellenfelünknek azt az arcátlanságot, hogy merészelni nyert ellenünk. 

Összegzés: ebben a részben  az érzésekhez, érzelmekhez kapcsolódó gondolkodásmódot gondoltuk át.. Megállapítottuk,hogy másként látjuk a világot, ha épp jókedvűek és optimisták vagyunk és  másképp, ha rosszkedvűek és pesszimisták. És ez utóbbi sokszor megtépázhatja motivációnkat. Ilyenkor lehetnek segítségünkre a meggyőződéseink. Megtudhattuk, hogy bár remek dolog az optimizmus, néha egy kis realitáshoz vezető pesszimizmusra is szükségünk lehet, leginkább a tervezés fázisban. Míg a kivitelezés során inkább többlet optimizmusra van szükségünk, hogy higgyünk magunkban.

Fekete kalap: nehézségek, megfontoltság, körültekintés, tévedések

A fekete kalap kulcsszavai a következőek: nehézségek, megfontoltság, körültekintés, tévedéseink észrevétele, belátása, elfogadása. Ez a szemlélet leginkább a pesszimista látásmódra hasonlít a legjobban. Mikor úgy gondoljuk, hogy "persze... persze... de álljon csak meg a menet, mert ezzel nem értek egyet!" vagy "Szerintem ez így nem lesz jó!" vagy "Rosszul látod a dolgot!" vagy "Hibás a koncepció." Mikor a fekete kalapot vesszük magunkra, akkor megfontoltságra van szükségünk, hogy körültekintően szemléljük a feladatokat, a ránk váró nehézségeket, látva a dolgok árny oldalát. Sajnos vannak olyanok akik ezt egyoldalúan képesek túlzásba vinni: tipikusan, akik mindenhol és mindenkiben megtalálják a szálkát is... Legyen bármennyire is remek egy helyzet, az ilyen személy mindenben megtalálja a hibát, a rosszat.

"két lábbal a földön járjunk..."

Sokan ismerünk ilyen negatív, pesszimista embereket. Én nem azt javaslom, hogy váljunk negatívakká! Csupán arról van szó, hogy időnként érdemes lehet észhez térni, ha véleményünk szerint MINDENKI MÁS A HIBÁS a körülményeinkért, az eredménytelen teljesítményünkért, a rossz szériánkért... csak MI MAGUNK nem.

"vegyük észre a hátrányokat, buktatókat..."

Céljaink megálmodásánál nem csak az előnyöket lássuk, hanem vegyük észre a hátrányokat, a buktatókat, és ennek megfelelően készüljünk is fel rá. Ha hosszabb ideje rosszul mennek dolgaink, elképzelhető, hogy mi magunk csinálunk valamit rosszul, amin változtatni kellene, és nem csak a körülmények áldozatai vagyunk. Figyeljünk oda erre! Időnként kissé lehetünk kritikusak önmagunkkal, miszerint "talán mi magunk is hibázunk valahol".

Főleg  amikor úgy érezzük, hogy "a történelem megismétli önmagát"! Mert ha az életünkben bizonyos következtetéseink, gondolataink helytelenek, a felszín alatt maradnak, és nem javítjuk ki őket, akkor újra és újra ugyanabba a csapdába fognak vezetni minket. "Hogy lehettem már megint ilyen hülye...", "újra meg újra ugyanazt a hibát követem el..." 

Ismerős?

Ha pedig önállóan nem boldogulunk nehézségeinkkel, érdemes kikérni mások  véleményét. Hajlamosak vagyunk arra, hogy annyira azonosulunk saját problémáinkkal, annyira személyesre vesszük, hogy már képtelenek vagyunk objektívan szemlélni a helyzetet, és kikeveredni belőle. Ebből adódik, hogy más dolgában nagyon okosak tudunk lenni, egyszerűnek látjuk a megoldást, de a saját problémáinkkal vért izzadunk. Hiszen érzelmileg érintettek vagyunk. Ezért tud egy másik személy sokszor objektívabban rálátni a problémáinkra, mint mi magunk, és ez által segítséget nyújtani.

"nem kell feltalálnunk a kereket újra..."

Egyébként vannak olyan személyek, akiknek a büszkesége az útjában áll, ha segítségkérésről van szó. "Nincs szükségem segítségre, egyedül is megoldom. Vagyok én olyan jó, és intelligens." De a segítség kérése nem szégyen, sőt! Másik oldalról pedig mi magunk is segítséget nyújthatunk másoknak, ezáltal is fejlődünk, és értékesebbé válunk. A siker kulcsa épp abban rejlik, hogy tanulunk a náluk jobbaktól! Senki nem jutott még úgy a csúcsra, hogy valamilyen formában ne kért illetve kapott volna segítséget. A kreatív utánzás egyébként az egyik leghatékonyabb módja a gyors fejlődésnek. Ha már valaki kitalálta, hogy kell jól csinálni, nem kell nekünk mindenre magunktól rájönni. "Nem kell feltalálnunk a kereket újra". Viszont ha megszerezzük a már meglévő tudást, utána kreatívan felhasználhatjuk, és továbbfejleszthetjük!

"rendszer csak úgy képes működni, ha energiát fektetünk bele",

"Minden élő rendszer egyensúlyra törekszik."

Érdemes tudni, hogy minden élő rendszer csak úgy képes működni, ha a rendszerbe energiát fektetünk. Hogy ha a rendszer energiához jut. Minden élő rendszer egyensúlyra törekszik. Az  ember egy élő rendszer. Az élet egy folyamatosan fejlődő, élő (emberek által alkotott globális) rendszer. Az életről alkotott képünk, tudásunk szintje is egy komplex bonyolult rendszerre épül telis teli tudatos és tudattalan komponensekkel (helyes, valamint hibás gondolatokkal).

Rendszerszemlélet szerint, hogy ha nem adunk elegendő és megfelelő energiát a bizonyos "élő" rendszer működéséhez, a rendszer ennek ellenére megpróbálja fenntartani saját egyensúlyát. De csak annyi energiából gazdálkodhat, ami rendelkezésére áll. Ha nem áll rendelkezésre kellő energia az egyensúly fenntartásához - mert nem fektettünk bele eleget -, könnyen instabillá válik, vagy kóros lesz az egyensúly.

Minél összetettebb a rendszer, annál több energiára van szüksége ahhoz, hogy optimálisan működjön. Az emberi társadalom a legbonyolultabb rendszerek egyike, így sok energiára van szükség a hatékony működéshez.

Ha túl kevés a befektetett energia, akkor eljuthatunk oda, hogy kedvtelenné, érdektelenné válunk. Már nem élvezzük többé a munkánk, vagy a kapcsolataink, kedvünk sincs időt és energiát fektetni az egészbe. Nem fejlődünk tovább, és egy idő múlva úgy érezzük, lemaradtunk... folyamatosan vissza kell lépni a szinteken, és egy idő után úgy döntünk, hogy hagyjuk a csudába az egészet, mert nem éri meg számunkra az egész. Súlyosabb esetben ez depresszióhoz, kiégettséghez, apátiához is vezethet.

De az is előfordulhat, hogy a helytelen elvárásaink, és rossz hozzáállásunk miatt megnő bennünk az agresszió, amit az összetört billentyűzeteink, rosszabb esetben asztalunk, még rosszabb esetben összetört monitorjaink száma is jól mutat.  Ide sorolható a romló párkapcsolat ingerlékenységünk következtében, illetve indulatos reakcióink következtében amit a társunk egy idő után már nem tolerál. És persze a leépülő baráti kapcsolataink, mert elzárkózunk a külvilágtól. Szóval érdemes a rendszerünket egyensúlyban tartani.

"nem érdemes naivnak lennünk", "mindennek ára van!"

Rá kell jönnünk arra is, hogy nem érdemes naivnak lennünk, és azt gondolnunk, hogy a sikert, a komoly eredményeket, végső soron a boldogságot csak úgy megkapjuk. Mindennek ára van! És a sikernek a kitartó, kemény munka az ára, amit meg kell fizetni érte!  Ha nem fektetünk  tudásunkba, mentális egészségünkbe, fizikális és szellemi egyensúlyunkba kellő energiát, a rendszerünk hibásan vagy kórosan fog működni - amíg képes működni egyáltalán. 

Visszakanyarodva a piros kalap részben leírt meggyőződéseinkhez, épp ezért van nagyon nagy szükség rájuk, hogy nehézségek ellenére is képesek legyünk haladni, és tenni az ügy érdekében. Mert ha rapszodikusan, kedvünktől függően foglalkozunk vagy nem foglalkozunk a fejlődésünkkel, testi-lelki egyensúlyunkkal, akkor nem fogunk kellő energiát fektetni a rendszerbe. És akkor az nem fog hatékonyan és optimálisan működni.

Szóval érdemes időnként felvenni a fekete kalapot, hogy megfontoltan, részletekbe menően, kissé pesszimistán gondolkodjunk. Számításba vegyük saját tévedéseinket és hibáinkat, hogy ráleljünk a működési zavart okozó ellentmondásainkra.

• Most ez helytálló, vagy sem?
• Most ez fontos, vagy sem?
• Most ez lényeges, vagy sem?
• Most ez logikus, vagy sem?
• Jól látom az ok-okozati összefüggést, vagy sem?

Gondoljuk át az összes lényeges, és várható nehézséget, akadályt! Legyenek vészforgatókönyveink, megoldásaink a problémákra. És akkor a krízis helyzeteinkkel is könnyebben boldogulunk majd, ha bekövetkeznek.

"Minimax" megbánás:

"Mi a legrosszabb, ami megtörténhet velünk?"

Érdemes lehet "minimax" megbánás módszerét bevetnünk miszerint, minimalizáljuk a maximális megbánást. (Nem keverendő a tv-műsorral). Szóval mi a legrosszabb, ami megtörténhet velünk? 

"Fontos az egyensúly fenntartása"

Tartsuk egyensúlyban saját rendszerünket! Ha maga az életmódunk, illetve egyéb szokásaink az egészségünk, emberi kapcsolataink rovására megy, ha nem pihenünk, kapcsolódunk ki, nem sportolunk, nem érintkezünk barátainkkal, ismerőseinkkel, szeretteinkkel eleget, össze-vissza táplálkozunk..., akkor a testi-lelki egyensúlyunk felborul. Lehet hogy valamelyik oldalon sokat nyerünk, de a többi oldalon sokat veszíthetünk. Ezért nagyon fontos az egyensúly fenntartása. Ebből fakadóan a pihenés, feltöltődés ugyanolyan fontos mint maga a fejlődés és a munka. Bár általában a probléma nem abból szokott fakadni, hogy valaki túl sokat dolgozik, és ezért hanyagol más területeket. 

"mindenkinek van valamihez tehetsége"

Ami pedig a képességeinket illeti, nem lehet bárkiből világbajnok pókeres, vagy Nobel-díjas tudós mert ahhoz, hogy valaki a legjobbak közé tartozzon úgymond "Isten adta tehetségre" is szükség van. De mindenkinek van valamihez tehetsége, kiválósága, kiemelkedő képessége! Mindannyian egyediek és különlegesek vagyunk a magunk módján! A titok abban rejlik, hogy azt csináljuk az életben, amihez igazán értünk, amiben igazán tehetségesek vagyunk! Válasszunk olyan utat amit örömmel, rajongással tudunk végigjárni, ahol szenvedélyesek, eltökéltek, ambiciózusak tudunk lenni.

"a szorgalom legyőzi a tehetséget"

Persze mindezek mellett kellő szorgalommal, és idő ráfordítással, sok gyakorlással és rendszerességgel magas szintre lehet jutni szinte bármiben. Legyenek céljaink nagyra törőek, merjünk nagyot álmodni, de ezek a célok legyenek elérhetőek is, megvalósíthatóak is. Egyébként csak vágyálmok maradnak, amikbe nem fektetjük bele a kellő energiát. Mivel nem hiszünk bennük eléggé irreális/elérhetetlen mivoltuk miatt. Bár ez úton is sokat fejlődhetünk, ha először kisebb célokat tűzünk ki, és ha sikerrel jártunk, egyre nagyobb, egyre komolyabb kihívást jelentő célokat határozunk meg.

Vészforgatókönyvek:

Hajlamosak lehetünk katasztrofizálni a helyzetet, ilyenkor jól jöhet, ha látjuk, milyen tartalékjaink, segítségeink, emberi kapcsolataink vannak, amik rendelkezésre állnak ha baj van. Érdemes lehet listát is készíteni hogy tudatosítsuk erőforrásainkat, lehetőségeinket. Ez segíthet akkor, mikor negatív szemmel nézzük a világot. Egyébként nem árthat tudatosítanunk, hogy félelmeink jelentős része irreális, és sosem következik be. Vagy ha bekövetkezik, akkor sem omlik össze a világ, hanem túl fogjuk élni. De önmagunk megnyugtatása és lelki békéje miatt érdemes lehet egyfajta vészforgatókönyvet felállítani a különböző negatív eseményekre. Ahogy azt már fentebb is említettem. 

Néhány egyszerű kérdés:

• mit teszünk akkor, ha a napi terveinket nem vagyunk képesek elvégezni,  mert a felénél érezzük, hogy elfáradtunk, koncentrációnk csökkent?
• mi van, ha rosszul mennek a dolgok?
• mi van, ha rosszul zárunk az adott hónapban?
• milyen tartalékokkal, erőforrásokkal, lehetőségekkel rendelkezünk?
• mi van, ha a minden elképzelésünk összeomlik?
• mi van, ha teljesen kiégünk, és semmi kedvünk a munkához?

Ahhoz, hogy komoly eredményeket érjünk el az élet bármely területén tudnunk kell, hogy csak akkor lehetünk sikeresek, ha komoly áldozatot hozunk az ügy érdekében. "Az életben semmi sincs ingyen, az életben semmit nem adnak könnyen..." De azáltal, hogy megvívjuk harcainkat, és elfogadjuk a kihívásokat, és újra meg újra célba érünk (sok pofon és padlóra zuhanás után)... eredményessé és sikeressé válhatunk. A kihívások által nemesedhetünk, csiszolódhatunk, fejlődhetünk, nő az önbecsülésünk, egyre magasabb csúcsokat vagyunk képesek meghódítani, és egyre több dolgot érhetünk el az életben.

Összegzés:

• megtudhattuk, hogy a pesszimista, negatív gondolkodás nagyon fontos és szükséges szerepe van
• érdemes látni a buktatókat és a hátrányokat is, nem csak az előnyöket, és a lehetőségeket
• szó esett a kreatív utánzásról, mint gyors fejlődési lehetőségről
• rendszerszemlélettel közelítettük meg az embert, mint élő rendszer
• kaptunk egy eszközt a félelmeink csökkentésére: a "minimax" megbánást - a legrosszabb forgatókönyv meghatározását
• illetve egyéb vészforgatókönyv javaslatok is szóba kerültek

Sárga kalap: optimizmus, pozitív gondolkodás, előnyökre való összpontosítás

Emberi természetünkből adódóan több erőfeszítést igényel a sárga - optimista - kalap viselése, mint a fekete - pesszimista - kalapé. Ez annak köszönhető - evolúciós folyamatok révén -, hogy az agyban megtalálható egy olyan természetes mechanizmus, ami a veszélyek elkerülésében segít. Sárga kalaphoz sajnos nincs ilyen ősi mechanizmusunk. Ezért saját magunknak kell kifejlesztenünk egyfajta "érték-érzékenységet". Ez annyit tesz, hogy érdemes ugyanúgy érzékennyé válni az értékekre, mint amilyen érzékenyek vagyunk a veszélyekre.

Nem csoda, hogy  a hosszan tartó bukó szériánkra, egy-egy csúnya vitára sokkal jobban emlékezünk, mint a nyertesekre. Arra, amikor leestél a lóról gyakorlás közben sokkal jobban emlékszel, mint a sikeres gyakorlatokra. Mindez a potenciálisan felmerülő veszélyek elkerülésére törekvő agyunk műve.

Értékek, jelentőség, fontosság. Nagyon fontos kulcsszavak ezek az "érték-érzékenység" szempontjából. Nagyon nagy előrelépést jelenthet, ha el tudjuk dönteni különböző helyzetekben, bizonyos dolgokról, hogy:

• ez fontos vagy nem fontos?
• ez fontos vagy sürgős?
• ez fontos vagy lényeges?

Tehát ha meg tudjuk mondani valamiről, hogy "ennek" van jelentősége vagy nincs. És az ebből levont következtetés utána meghatározza a további cselekvéseinket, magatartásunkat.

Hiánymotivált emberek, elégtelen önkontroll és önfegyelem

Érdemes lehet tudni, hogy például az úgy nevezett "hiánymotivált emberek" nem tudják megmondani, hogy mi a lényeges! Az ilyen típusú embernek minden sürgős! Számukra az a fontos kérdés, hogy "mi az, ami nincs? Hol a hiányom, hol?" Számukra a függőségeik kielégítése létfontosságú, mindig sürgős, miközben számukra elvész a lényeges.

És ha ez még nem lenne elég, az elégtelen önkontroll, önfegyelem sémában lévő embereknél is ez a jelentőséget/fontosságot felismerő gondolkodásmód szinte teljesen hiányzik. Mivel mindig a pillanatnyi aktuális késztetésnek van a legnagyobb jelentősége.

Szóval nagyon fontos gondolkodásban eljutni oda, hogy érezzük, lássuk: ez most sürgős, ez most nyomasztó, ez most fáj, ez egy veszteség, ez nagyon hiányzik - de mindenekfelett ez itt a fontos, és ez itt a lényeges!

De mintha elkanyarodtunk volna a fekete kalap irányába, szóval vegyük is gyorsan vissza a sárga kalapunkat.

Tekintsünk optimistán a jövőbe

"A jóra fókuszálunk! Persze, ez nem jelent elvakult "hurrá" optimizmust!"

Amíg a sárga kalapot viseljük, a dolgok derűs oldalát nézzük. A jóra fókuszálunk! Persze, ez nem jelent elvakult "hurrá" optimizmust! Sokkal inkább tapasztalatokkal megalapozott, logikus érvekkel alátámasztott reményről van szó. Ahelyett, hogy letagadnánk, elfogadjuk a probléma létezését. És bizakodóak vagyunk, hogy jó kilátásaink vannak a felmerülő probléma megoldására. Ha alapvetően nem rendelkezünk jó kilátásokkal, ez a nézőpont segíthet mégiscsak rátalálni.

Például komolyabb pénzügyi nehézségeink adódnak. Megközelíthetjük így is a helyzetet: "Ez az egész csupán átmeneti anyagi probléma. Mivel egészséges vagyok, értelmes, intelligens, és kész vagyok cselekedni, nagyon jó eséllyel meg tudom oldani a helyzetet. Hosszútávon is kitartó vagyok, képes vagyok gyorsan tanulni, és a kényelmes komfortzónámból is ki tudok lépni. Számos lehetőség áll rendelkezésemre, hogy fejlesszem tudásomat, illetve, hogy analizáljam és kiértékeljem, hogy minek köszönhető a rossz szériám - csak észre kell vennem ezeket a lehetőségeket. Semmi sem állhatja utamat, ha komolyan veszem a helyzetet, és eltökélt vagyok. Ha egyik másik ötletem - a probléma megoldására - kudarcba fullad, én akkor is megyek tovább. Soha nem adom fel! És addig küzdök, amíg sikerrel nem járok!"

"Fontos... hogy a kisebbfajta pozitívumok is felszínre kerüljenek"

Tovább boncolgatva a sárga kalapot, olyan érveket gyűjtsünk össze, hogy egy adott ötletben mi a jó, milyen előnyökkel jár(hat), hogyan fog megvalósulni, mitől fog működni, kinek is kedvező ez, miért lesz nyereséges. Nagyon fontos ismételten kihangsúlyozni, hogy itt nem az ésszerűtlen, hanem a tényekre alapozott optimizmusra van szükség. Fontos az is, hogy a kisebbfajta pozitívumok is felszínre kerüljenek. Az apró remények is számottevővé válhatnak a későbbiekben.

Észre kell, hogy vegyük, párhuzamos gondolkodás kifejlesztése a cél a 6 kalap módszerben. Amíg a fekete kalapot hordtuk, realistán pesszimistának kellett lennünk, látva a fenyegetéseket, veszélyforrásokat, a dolgok árnyoldalát. Addig a sárga kalapot viselve ennek ellenkezőjére fókuszálunk, a lehetőségekre, a pozitív dolgokra, a napos oldalra.

Pozitívnak lenni választás dolga!

A negatív gondolkodásminta védelmet nyújthat a hibáktól, veszélytől, kockázatoktól. A pozitív gondolkodásminta ellenben a kíváncsiságról, az örömről, a bírtoklási vágyról, a kockázatvállalásról, a dolgok véghezviteléről szól. És végső soron ezért is élünk! 

A sikeres emberek egyetlen - meghatározó - közös tulajdonsága, hogy lényüket áthatja a dolgok véghezvitelének vágya. Hihetetlenül pozitív dolog az, hogy már tudjuk, hogyan is fogunk cselekedni, mert ezáltal végetvetünk a bizonytalanságnak. Az aggodalmaskodást, és a félelmet felváltja a cselekvés.

Elvakult optimizmustól az inspiráló víziókig

Léteznek olyan naivan elvakult, optimista emberek, akik a felelőtlenségig, ostobaságig képesek vinni a derűlátást. Nem teljesen ritka az ilyen ember pókeres körökben, vannak olyanok, akik a "várható lottónyereményre" építik fel egész életüket. Történelmünk során nagyon sok kivitelezhetetlennek tűnő vízió és álom született, amelyek viszont motiváltak, inspiráltak, és erőfeszítésre sarkalltak nagyszerű embereket. Tehát nem szabad a gondolkodásunkat - mikor a sárga kalapot viseljük - csupán a jól ismert, tényekkel alátámasztott dolgokra építeni. Mert akkor nem igazán fogunk előre jutni.

A leglényegesebb az, hogy lássuk, milyen cselekvés fogja követni az optimizmust! Mert hiába minden nagyszerű ötlet, forgatókönyv, terv, és cél - ha nem történik meg a cselekvés.

Ha a cselekés nem több egy óhajnál, egy kósza reménynél, az efféle optimizmussal nem jutunk előrébb.

Ha viszont az optimizmusunk cselekvéshez vezet, már más a helyzet. Viszont, hogy ne rugaszkodjunk el teljesen a földtől, érdemes lehet optimista javaslatainkhoz egyfajta valószínűséget is hozzárendelni. Osztályozhatunk az alábbiak szerint is:

• ezek 100%-os tények
• tapasztalataink alapján nagyon valószínű
• a tényezők sikeres együttállása esetén jó esélyekkel számolhatunk
• 50-50% az esély (vagy írhatnám úgy is, hogy pénzfeldobás)
• van rá esély
• távoli lehetőség, minimális eséllyel

Okok és logikus indokok. Mi a pozitív nézőpont alapja?

Pozitivitásunk alapja lehet tapasztalat, információ, logika, jelek, trendek, sejtések, remények. Fontos, hogy indokoljuk optimizmusunkat, hogy ne rugaszkodjunk el túlságosan a valóságtól. De ha ez nem sikerül, az se katasztrófa, felfoghatjuk spekulációként. Hiszen az egész élet is egy hiányos információkra alapuló, spekulatív játék.

A sárga kalap javaslatoknak nem lételeme, hogy különleges, eredeti, zseniális legyen. A rutinmegoldások, alternatív megoldások ugyanúgy ide tartoznak, amelyek máshol már kipróbálásra kerültek, működnek és használják is. Ebben az esetben a cél az előnyök feltárása, és az eredményesség elérése. Nem szükséges új és kreatív folyamat eredményének lennie.

"Cél... a lehető legjobb forgatókönyv"

A cél, hogy a lehető legjobb forgatókönyvet találjuk meg a feladatunk, felmerülő problémánk megoldására. Szükségünk van optimista módon a jövőbe tekintésre, víziókra, és hogy reményteli módon álljunk a helyzethez. A sárga kalapos, spekulatív gondolkodásunknak mindig a lehető legjobb forgatókönyvvel kell indítania. Ennek segítségével tudjuk kiértékelni az ötletből kihozható maximális előnyöket! Ha ezek az előnyök még a legjobb forgatókönyvben is gyengék, nem elégségesek, akkor ezzel az ötlettel nem érdemes tovább foglalkozni. Következő lépésben valószínűséget adhatunk az ötlet realizálásának. Végül a fekete kalapot magunkra öltve megtalálhatjuk a kétséges, problémás aspektusokat.

A lehetséges, optimista "ha" lehetőségek megkeresése szerves része a sárga kalap gondolkodás spekulatív funkciójának. És ebbe a jövőkép is beletartozik. A jövőkép túlmegy a spekuláción, mivel tartalmazhat olyan célt is, amelynek elérésére csekély a remény. Minden tervben ott van a jövőkép, amely minden egyebet megelőz. Először jön a jövőkép, azután következik a forma és a részletek. A jövőkép tartalmazza az ötlet előnyeit és kivitelezhetőségét is: meg lehet csinálni, és érdemes is megcsinálni.

Ha összecsaptak fejünk felett a  villámok, érdemes kicsit megállnunk. Negatív, pesszimista hangulatunkon segíthet, ha készítünk egy felsorolást az eddig elért sikereinkről - amire büszkék lehetünk. Hogy a dolgok jó oldalát is lássuk. Segíthet az is, ha megvizsgáljuk, milyen képességeink fejlődtek. Vajon milyen lehetőségeink nyílnak meg előttünk, ha nyerők vagyunk? Számba vehetjük az anyagi lehetőségeket, hogy szabadok vagyunk, úgy osztjuk be az időnket ahogy nekünk tetszik, akkor tartunk szabadnapot, és pihenőt, amikor csak akarunk, dolgozhatunk reggel, este, stb.

További pozitívumként láthatjuk, hogy, nagyon sok információ elérhető oktatóanyagok, cikkek, videók formájában, és oktatók által - igazából a lelkiismeretesen beletett munka határozza meg, hogy meddig jutunk.

Ha ráállunk arra, hogy valamire pozitív módon tekintsünk, az önmagában is új felfogást hozhat az életünkbe!

Összegzés:

• fontos, hogy kialakítsunk magunkban egyfajta érték-érzékenységet: fontos? sürgős? lényeges?
• olvashattunk példát optimista hozzáállásra, mikor épp rossz szériát futunk.
• megtudtuk, hogy a sárga kalap gondolkodás: optimista, pozitív és konstruktív.
• A sárga kalap azt a pozitív spektrumot fogja át, amelynek egyik végpontján a logikus és a praktikus helyezkedik el, a másik végpontján pedig az álmok, víziók és remények.
• A sárga kalap gondolkodás megvizsgálja és felkutatja az értékeket és az előnyöket. Majd igyekszik logikus érvekkel alátámasztani az értékeket és előnyöket. Ez után pedig megpróbál szilárdan megalapozott optimizmussal szolgálni, de nem korlátozódik erre.
• A sárga kalap gondolkodás konstruktív és teremtő jellegű, amelyből konkrét javaslatok és felvetések érkeznek. Ezen kívül a dolgok véghezvitelével is foglalkozik.
• A sárga kalap gondolkodás célja az eredményesség.
• A sárga kalap gondolkodás lehet spekulatív, és kereshet lehetőségeket de megengedi az álmokat és víziókat is.

 "Emlékezz a jövőre", 

Zöld kalap: teremtő, kreatív gondolkodás

Elérkeztünk az utolsó előtti kalapunkhoz, a zöld kalaphoz. Eljött az ideje az új alternatívák felkutatásának, a kreativitásunk szabadjára engedésének, a megújulásnak, az ötletbörzéknek. A hat kalap közül a zöld kalap a maga nemében különleges és egyedülálló szerepet tölt be. További kulcsszavak a zöld kalap gondolkodásmód körülírására: új ötletek, lehetőségek, érdekességek, alternatívák, konstruktivitás, változtatás, provokáció, elrugaszkodás a hétköznapi megoldásoktól.

"Egyszerűen figyelmen kívül hagytam egy axiómát" - mondta Einstein.

Amíg az előző kap esetében a sárga kalapnál a létező megoldások előnyeit kerestük leginkább, zöld kalapban az új lehetőségeket keressük: mindenhol! Még ott is, ahol a józan ész szerint nincs mit keresni. Eljött hát a kötöttségek nélküli ötletek ideje, nem baj ha elsőre képtelennek is tűnik. Aztán ha valamelyik új ötletünk érdekesebbnek tűnik a többinél, a fehér kalapban összeszedjük a szükséges tényeket, sárgában utánajárunk a valószínűsíthető előnyöknek, feketében pedig a hátrányokra fókuszálunk. Ha a zöld kalap van rajtunk, feje tetejére állíthatjuk a dolgokat, megfordíthatjuk az ok-okozati összefüggéseket, látszólag értelmetlen ötletekkel is előállhatunk.

Ha elégtelen önfegyelemmel, önkontroll hiánnyal küzdünk, akkor nem tudunk sajnos komolyabb folyamatokat véghezvinni. Hiába a megfogalmazott, leírt, nagy célok - a szükséges lépéseket nem tudjuk megtenni, mert a pillanatnyi késztetéseink szinte mindig elragadnak. És a pillanatnyi élvezetekre, rövidtávú jutalmakra fókuszálunk. Vagy elveszünk a teendők sűrűjében, mert hiánymotiváltak vagyunk, ahol minden sürgős, és nem látjuk hogy mi az ami igazán fontos és lényeges.

Emlékezz a jövőre!

Erre van egy nagyszerű játékos módszer - olyan igazi zöld kalapos, miszerint: emlékezz a jövőre!

Képzeljük el, hogy nem 20-30-40 évesek vagyunk, hanem 70 évesek! Egy teljes életút áll előttünk, nagyon bölcsek vagyunk már teli élettapasztalattal. És mondjuk 2-szeres pókeres világbajnokok vagyunk, a karkötők a vitrinben fényesen ragyognak. A fiatalabb generációk mind-mind hozzánk fordulnak tanácsért. Kérjük azt a 70 éves jövőbeli énünktől, hogy adjon tanácsot a jelenlegi - fiatal - énünknek. Mert tanácstalanok vagyunk, és nem tudjuk hogy mihez kezdjünk a pókerben, az életben, mit kezdjünk a jelenlegi problémáinkkal, hogy legyünk mi is sikeres pókerjátékosok, hogy érjük el céljainkat. A játék érdekessége, hogy tudunk mondani dolgokat magunknak.

Egy másik verzióban: képzeljük el, hogy a saját nehéz helyzetünk nem a mi vállunkat nyomja, hanem a gyermekünk vállát. Ő még kis fiatal, tapasztalatlan, még csak most kezdett el foglalkozni önmagával és nem tudja hogy ezen a szép, de nehéz, buktatókkal teli úton hogyan haladjon tovább. Mi viszont már itt vagyunk komoly tapasztalatokkal, életbölcsességekkel - segítsünk hát a gyermekünknek néhány komoly útmutatással, hogy ő is sikeres lehessen.

Ez a gyakorlat abból indul ki, hogy mások dolgában általában okosabbak vagyunk mint a saját életünkben. Hiszen mások problémáiba nem bonyolódunk bele érzelmileg, és tárgyilagosabbak vagyunk. Ha nézőpontot tudunk váltani, képesek vagyunk hasznos tanácsokat adni önmagunknak. Ez a zöld kalapos kreativitás egy érdekes példája.

Spontaneitás gyors, kreativitás lassú. Az új összefüggéseknek össze kell állnia, idő kell hozzá. Elszakadni a mélyen gyökeredző helytelen beidegződésektől és átállni egy másik pályára - nem megy rögtön!

Természetesen nem találhat ki mindenki olyan új koncepciókat, ami a folyamatosan fejlődő és változó világban hat. De:

• új, kreatív megoldásokat, válaszokat, viselkedési módokat találhatunk ki, bizonyos helyzetekre.
• új  reagálási szokásokat vezethetünk be ismétlődő kihívásokra.
• új trükköket álmodhatunk meg blöffökre.
• új helyszíneket kereshetünk megszokott tevékenységeinknek
• új imaget alkothatunk, amivel fokozzuk a konkurencián a nyomást, és a bizonytalanságot... 

És most boncolgassuk kicsit tovább a zöld kalapos gondolkodás, problémamegoldás természetét:

A zöld kalap mint eszköz lehetővé teszi számunkra, hogy kreatív üzemmódba kapcsoljunk át, ahogy a piros kalap esetében átkapcsolhattunk "érzelmek" üzemmódba, fekete kalap esetében "óvatosság" üzemmódba, sárga kalap esetében "optimista" üzemmódba, fehér kalap esetében pedig "tények" üzemmódba.

A zöld kalap segítségével kreatívan gondolkodhatunk. A zöld szín jelképezi a természetet, az energiát, a termékenységet, a növekedést. Az alternatívák keresése alapvető fontosságú. Ezen viszont túl kell lépni azon, ami már ismert, nyilvánvaló és megfelelőnek tűnik.

A provokáció, mint fontos eszköz

A zöld kalap viselésekor az ítéletalkotást az úgynevezett "kimozdítás" módszere váltja fel. Egy meglévő ötletből igyekszünk kimozdulni, előre mozdulni egy új ötlet felé.

A provokáció fontos részét képezi a zöld kalapos gondolkodás eszköztárának. Provokáció használatával kimozdulhatunk a megszokott gondolkodási mintáinkból. Egyik módja ennek a véletlen szó módszere is.

Sokszor az emberiség nagy tudományos felfedezéseit úgy írják le, mintha valami tudatos, logikus lépéssor eredménye lenne. Pedig a lépésről lépésre haladó logika gyakran csak az utólagos értelmezése annak, ami valójában történt. Gyakran egy-egy hiba vezeti rá a feltalálót, tudóst, kutatót valami új ötletre. Például az antibiotikumot úgy fedezték fel, hogy egy laboratóriumi sejttenyészetet véletlenül megfertőzte a Pénicllium nevű gomba. Kolombusz állítólag csak azért mert nekivágni az Atlanti-óceán áthajózásának, mert az ókori térképek és tanulmányok alapján sokkal rövidebbnek gondolta a világ körüli út hosszúságát (az akkori kereskedelmi útvonalakat kelet felé a törökök uralták, az út kockázatos és veszélyes volt, ezért volt szükség új útvonalakra).

"a provokációnak nincs helye a szokásos gondolkodásban!"

Félreértések elkerülése végett: a provokációnak nincs helye a szokásos gondolkodásban! Jelentősége az, hogy kibillentse a gondolkodásunkat a meglévő mintákból. Ha egy provokatív ötletet a zöld kalap "védelme" alatt használunk, nem ítélkezhetünk felette a fekete kalapban. Mikor zöld kalapot viselünk, nyugodtan előállhatunk "őrült" ötletekkel is. Lényegében arra törekszünk, hogy egy provokatív ötletet alkalmazva előre jussunk a gondolkodásban. Abszurd ötletek nem létezhetnek a hétköznapi gondolkodásunkban. Ennek köszönhetően a kivételes ötletek mindig kívül esnek a létező mintázatokon. A provokáció arra késztethet minket, hogy kimozduljunk szokásos mintáink és észleléseink kereteiből. Ha provokációval próbálkozunk, előfordulhat, hogy képtelenek vagyunk bármilyen kimozdulásra, vagy visszakanyarodhatunk szokványos mintáinkhoz - rugalmatlanságunkból adódóan. Vagy átválthatunk egy új mintára a segítségével. A provokációt helyettesíthetjük azzal, ha megfordítjuk egy dolog szokványos menetét, vagy a dolog ellenkezőjét állítjuk. A provokáció nem fontos, hogy abszurd, vagy illogikus legyen.

"po"

A "po" a provocative operation, azaz provokatív működés rövidítése. A véletlen szó módszere arról szól, hogy egy teljesen oda nem illő szót - mondjuk leginkább főnevet - társítunk a problémánkhoz. És valahogy mégis találjuk új értelmezést a két össze nem függő dolog között. Ez új megközelítéseket eredményezhet, amihez egyébként sosem jutnánk el. (jól használható erre véletlenül kinyitott könyv, egy adott oldalának egy adott főneve).

Példa erre az első olvasatra őrültségnek tűnő gyakorlatra:

"Ötleteket szeretnék a televíziókészülékkel kapcsolatban. A véletlen szó a sajt, tehát televízió "po" sajt. A sajton lukak vannak, "po" a tévé képernyőjén is lehetnének lukak. Mit jelenthet ez? Hogy lehetnének talán "ablakok" a tévén, amelyek jeleznék, milyen műsor megy más csatornákon?" És íme, egy véletlen szó új koncepció születéséhez vezetett.

A kreativitás készség, tehetség, vagy személyiség dolga? A helyes válasz, hogy mindhárom lehet. Vannak tehetségesebb emberek a kreativitásban is, de tudatos gyakorlással fejleszthető ezen tulajdonságunk is.

Gyakoroljuk tehát a zöld kalap viselését, mert a nagyon eredményes emberek általában 1-2 lépéssel a trendek előtt járnak! És mindezt azzal érik el, hogy nem csupán a trendeket követik, nem az a fő céljuk, hogy csak ügyesen utánozzák a többieket. Inkább az aktuális trendeket felismerve, ahhoz kreatívan alkalmazkodnak, újítanak is, meglepve ezzel ellenfeleiket, kizökkentve őket kényelmes komfortzónájukból, hibára kényszerítve őket.

Összegzés:

• a zöld kalap a kreativitás, az ötletelés, az alternatívák felkutatásának és az új ötletek születését elősegítő provokációnak a kalapja.
• hosszabban sikerült szót ejteni az előrelépést segítő provokációról, mint különleges eszközről. 

Kék kalap: folyamat irányítás, szervezés, kontroll, döntés

És végül, de közel sem utolsó sorban elérkeztünk a Kék kalaphoz! A 6 kalap gondolkodási modell "alfájához" és "omegájához"! Hiszen a kék kalapban kezdjük, és abban is fejezzük be a gondolatmenetet. Sőt, még a probléma megoldás, vagy gondolkodási folyamat közben is újra meg újra használhatjuk, ahogy azt később látni fogjuk.

A kék a tudatosság színe, a szervezésé, a kontrollé, a döntésé. Először meghatározzuk, hogy milyen célból vesszük fel a különböző kalapokat, majd amikor már minden kalap volt rajtunk, összeszedjük a különböző értékes gondolatokat.
Ebben a kalapban ütköztetjük az érveket és ellenérveket is (pro és kontra). Pontokat is rendelhetünk hozzájuk, ezáltal, kiszámoljuk, hogy az érvek vagy az ellenérvek súlyosabbak-e. A kék kalap biztosítja, hogy amit csinálunk, az ne öncélú időpazarlás legyen, hanem valóban haladás valamilyen irányba. A Kék Kalap gondolkodásmód része a Folyamatellenőrzés és a gondolkodás menedzselése is. Ez az áttekintő, vagy folyamatellenőrző kalap. Ez a kalap tartalmazza a következő lépések akciótervét, a feladatokat, felelősségeket, időmenedzsment tervet, stb.

Ha képesek vagyunk látni az összefüggéseket, a folyamatokat, akkor sokkal nagyobb szabadságunk van az életben. És akkor lehetőségünk nyílik arra, hogy olyasmit is megtehetünk, ami valóban javunkra van. Amitől azt érezzük, hogy jó úton haladunk, fejlődünk, a cél irányába tartunk. De csak is akkor, ha a megismert összefüggéseket megbecsüljük, a folyamatokat látjuk, van elköteleződés, irányok, és célok.

A kék kalap maga a karmester! A folyamat elején a probléma meghatározására is szolgálhat. Leszögezi, hogy mi a folyamat célja, és hogy mit kívánunk elérni eredményként a különböző kalapok cserélgetésével. Ezáltal a különböző kalapok használatának sorrendjét is meghatározza! Ha a teljes kört megettük, és utolsó lépésben ismét a kék kalaphoz érkezünk, akkor a kék kalap alatt összegezzük az eredményeket, következtetéseket, megoldásokat, és meghozzuk a szükséges döntéseket.
Gondolkodásunk általában pillanatról pillanatra történő reakciók sorából áll. Persze úgy érezhetjük, hogy van az egész mögött egy nagyobb cél, de sokszor nincsenek se rész célok, se végcélok a gondolkodásunkban. Kritikák, információk, érzelmek, ötletek keverednek össze és alkotnak egy hatalmas masszát. Aztán sokszor belebotlunk működőképes, kipróbált megközelítésekbe, amit alkalmasnak tartunk a célunk eléréséhez. Véletlenszerűen kiválasztott tapasztalatainkat analizáljuk, értelmezzük, legtöbbször negatív szemmel. Végül az eredmény kifejlődik tapasztalataink és korlátaink által és kiválasztjuk a legalkalmasabb alternatívát a probléma megoldására. Ahogy az evolúció szerint is csak a legrátermettebb fajok élik túl, gondolkodásunkban is a legalkalmasabb ötletek azok, amik túlélhetik a kritikus gondolkodásunkat.

Mentális térkép

A hat kalap gondolkodási módszer lényegében egy "mentális térkép" létrehozásáról szól, ahol különböző szemszögekből (különböző kalapok) felkutatjuk a lehetőségeket és kiválasztjuk mind közül a legjobbat. Amíg a hagyományos utat járunk a probléma megoldás során, általában az történik, hogy gyorsan, sokszor pillanatok alatt, összeeszkábáljuk véleményünket. Majd később ezt a véleményt csiszolgatjuk vitával, érvelésekkel. A gondolkodást ilyenkor véleményünk alátámasztására használjuk ahelyett, hogy különböző lehetőségeket tárnánk fel. A "mentális térképet" használva szükségünk van egy megfelelő struktúrára. Ennek a struktúrának a megteremtését a kék kalap látja el. Ez pillanatról pillanatra meghatározza a következő lépést, pont úgy mint egy számítógépes program (algoritmus).
- és most a megfelelő sorrendet betartva a fehér kalap következik...
- és most jöhetnek a javaslatok. Vegyük hát fel a sárga kalapot! Jöjjenek a konkrét javaslatok!
- még egy ideig a zöld kalapra van szükség, ahelyett, hogy váltanánk a fekete kalapra, mert az eddigi ötletek még nem kielégítőek!
- és most vegyük fel a piros kalapot, ahol teret adunk az érzelmeknek, érzéseknek. Ne feledjük, hogy érzéseinket itt nem kell egyáltalán megindokolnunk!

Fókusz

A fókuszálás a kép kalapos gondolkodás egyik legjelentősebb célja. Gondolkodó és gondolkodó között gyakran az a nagy különbség, hogy az egyik remekül képes fókuszálni és koncentrálni, míg a másik szétszórtabb, dekoncentráltabb. Van, hogy két hasonló technikai felkészültségű kolléga abban különbözik, hogy az egyik mentálisan is kiegyensúlyozott, és nyomás alatt is tud fókuszálni, míg a másik összeroppan a nyomás alatt. 

Fókuszálásra a legegyszerűbb mód, ha kérdéseket teszünk fel.
Időről időre vegyük fel kék kalapunkat a probléma megoldásán dolgozva és, és gondoljuk át: hogy haladunk? Sikerült lépéseket tenni a megoldás felé? Fókuszálásra a legegyszerűbb mód, ha kérdéseket teszünk fel. Egy jó kérdés aranyat ér! Vannak feltáró jellegű kérdések, és vannak célirányos kérdések. Míg az előbbire nagyon sok féle válasz érkezhet, (amit előre nem tudunk, nem ismerünk), addig az utóbbira sokszor igen, vagy nem a válasz.
- A kérdés nem az, hogy mit tegyünk, hanem, hogy mikor?
- hogyan tudjuk ezt megvalósítani?
- mi a valódi probléma?
- mi a probléma lényege?
- miért van szükségünk megoldásra?
- mi a célunk ezzel az egésszel?
- mi az amit már sikernek könyvelhetünk el?

6 kalapos gondolkodási program:

Példa a 6 kalapos gondolkodási "programra". Ha olyan problémáról van szó, amellyel kapcsolatban erőteljes érzéseink vannak, akkor a kék kalapot közvetlenül a piros kalapnak van értelme felváltania. Következő lépés a fehér kalapra irányul, hogy minden lényeges információ felszínre kerüljön a tárggyal kapcsolatban. Majd a sárga kalapban elővehetjük a már meglévő javaslatainkat, felvetéseinket. Ezt követően a zöld kalapban új koncepciókat és ötleteket hozhatunk létre. Ezen a ponton egy rövid kék kalap szakasszal összeszedhetjük a rendelkezésre álló eddigi javaslatokat. (Ezek a javaslatok különböző kategóriába sorolhatók: egyedi kiértékelés szükséges, további kiértékelés szükséges, csak fel kell jegyezni, stb.)
Ezt követheti az a konstruktív szakasz, ahol a fehér, sárga, zöld kalap egyvelegével kidolgozzuk az egyes javaslatokat.
A komoly alternatívákat ez után a sárga kalappal értékelhetjük. Ezt követi a fekete kalap, ahol megszűrjük a javaslatokat, ahol eldől, hogy egy opció egyáltalán lehetséges e, vagy használható e, és hogy valóban akkora értéke van e, amekkorát korábban tulajdonítottunk neki... Sárga és zöld kalapunkkal a fekete kalapos ellenvetéseket elháríthatjuk, korrigálhatjuk. Majd ismét a fekete kalapot felvéve még egyszer áttekinthetjük a kockázatokat, veszélyeket, hiányosságokat. A kék kalappal áttekintést készítünk az elért eredményekről, kiválasztjuk a megfelelő útvonalat. Piros kalapban ekkor az alternatív ötletekre reagálhatunk a felhalmozódott érzéseinkkel. Fekete és sárga kalapok egyvelegével a problémánk megoldásához legjobban alkalmazkodó alternatívákat kutatjuk fel. Végezetül a kék kalap szakaszban lezárjuk a folyamatot összefoglalva a megvalósításra alkalmas ötleteket. Ez látszólag bonyolult folyamat, de a gyakorlatban természetes módon váltunk át az egyik szakaszból a másikba. Ezt az egész folyamatot lehet persze egyszerűbben, és bonyolultabban is csinálni. Elég nagy lehet az átfedés a sárga és zöld kalap, fehér és piros kalap között is.
Érdemes látni, hogy a hagyományos gondolatmenet során leginkább a fekete és fehér kalapokat váltogatjuk a háttérben megbúvó piros kalapos érzelmekkel vegyítve. Persze mindezt jobbik esetben, amikor gondolkodni is tudunk ösztönös cselekvés helyett. Ehhez képest mennyivel komplexebb és sokoldalúbb az imént vázolt példa is...

Összegzés:
- a kék kalap a kontroll kalapja. Szervez és menedzsel!
- meghatározza a problémát, a gondolkodás tárgyát, amiről a folyamat szól,
- megszabja az elvégzendő feladatokat,
- fontos része az összegzés, a következtetések megfogalmazása,
- itt határozzuk meg a folyamat sorrendjét, amit aztán követni kell!
- beállítja a fókuszt, felteszi a kérdéseket,